Vegyük fel a fonalat 2019 őszétől. Először is ellátogattam Pestre egy touch rugby tornára. Jó móka volt a torna is, bár a fénypont az összejövetel volt Robiéknál. Remélem létrejön ebből egy kisebb hagyomány, egyelőre úgy tűnik van erre esély mivel egy szűk hónapja megismételtük amikor Megadeth koncerten voltam Pesten (erről kicsit bővebben lentebb). Jól sikerült...
Ezt követően (vagy talán egy héttel korábban, már nem is vagyok benne biztos) Csongrádon tettem látogatást Roland bátyámnál. Mindig is nagyon élveztem a jó időben kertben ücsörgős, tűzrakós, bográcsban főzős összejöveteleket, úgyhogy várom már hogy tavasszal megismételjük a dolgot. Az ételhordót amiben a vetrecét kaptam majd viszem vissza - nem én leszek az az ember akinél ezek a cuccok eltűnnek.
A következő érdemi pont az őszről az Erdélyi kirándulásunk Emiléknél. Nagyon kellemes pár napot töltöttünk Marosvásárhelyen, reméljük a közeljövőben járunk arra is ismét. Talán már azelőtt elkezdtük szervezni a következő alkalom program pontjait, hogy elhagytuk volna a helyszínt - mintha Segesvár rémlene, de Emil bizonyára emlékszik, mivel igen lelkesen mutatta be nekünk Erdélyország csodáit. Nekem őszintén szólva leginkább a fagylaltos kürtős kalács és a murokleves maradt meg.
Valamikor ekkortájt hosszú idő után ismét repülőre ültem (nagy fájdalmamra), hogy meglátogassam a ködös Albionban Makit. Ez is azt hiszem egy nagyjából éves programpont lesz a számomra, mondanom sem kell kiválóan telt - angol pub-ban rögbi vb meccs nézés, helyi múzeumban valami régi sorozatgyilkos rohadó skalpja, eredeti Star Wars plakátok... mi kell még?
Úgy általánosságban a kutyáknak való kitettségünk igencsak megnövekedett az elmúlt évekhez képest, amitől nekem határozottan megnőtt az életminőségem. Ezzel párhozamosan az egy napra jutó Fumiga hülyeség bevitelem is szignifikánsan nagyobb lett, amitől szintén szárnyal a szívem mint a sasmadár. Úgy amblokk elmondható, hogy kimondottan élvezem, hogy egyre többet tudunk találkozni a barátainkkal.
Aztán az idei év. Februárban elmentünk Tádéval és Zsanival Megadeth koncertre. Nem okoztak csalódást, ellenben a közönségtől nem voltam elragadtatva. Kiderült, hogy nem is a Megadeth volt a headliner, hanem valami 5 Finger Death Punch nevű kölkök Vegasból, és a többség őket jött el megnézni. Meglehetősen öregnek éreztem magam, a többségnek úgy tűnt fogalma sincs mit lát és hall amikor ment a Hangar 18 vagy a Holy Wars. Ez kissé elszomorított hogy őszinte legyek.
Most meg ideért a járvány Bécsbe. A jövő héttől itthonról dolgozunk, a boltokat lerabolták a népek mintha nem lenne holnap. Na jó, ez kis túlzás, de meg kell mondjam nem vagyok teljesen lenyűgözve a népek viselkedésétől. Ez egybe vág egy tendenciával amit kezdtem az elmúlt időben megfigyelni magamon: fogy már bennem a türelem az emberi faj irányába. Lassan rólam is elmondható lesz a klasszikus sor: "Nem szeretnek azok senkit." :)
