2 week recap

Kissé elmaradtam megint a blogtól, részben kisebb betegségemnek, részben lustaságomnak köszönhetően. Pedig két dolgot is terveztem írni, de valahogy nem sikeredett ide jutni. Ebben a negyedévben már leköt az oktatás is, de szerencsére jövő héttel vége van... persze még ott vannak a vizsgák. De remélhetőleg mire hazamegyek azokat is elintéztem, és akkor szeptemberig nem kell oktatással foglalkoznom, és ráfekhetek a munkára.

Az, hogy az oktatás leköt annak köszönhető, hogy az előadó is kissé el van maradva a dolgaival, ennek pedig az az eredménye, hogy kedden reggel tudom meg, hogy melyik feladatokat kell megoldanunk a kedd délelőtti gyakorlaton. Miután hirtelenjében rájövök, hogy hogy a túróba kell ezeket megoldani (nem ritkán óra közben) még készítek megoldókulcsot is pdf-ben, ami további időt emészt fel. Ez odáig eszkalálódott múlt héten, hogy még óra után sem tudtam az 5 feladatból 3-at megcsinálni. Az elsőről úgy gondoltam rohadt nehéz (és részben rossz), a másodikról és a harmadikról pedig szinte meg voltam győződve hogy baromság. Írtam az oktatónak, és megtárgyaltuk őket. Kiderült, hogy az első rohadt nehéz (és részben rossz), a második és a harmadik pedig baromság :)

Ezen felül felületesen megismerkedtem a holland egészségüggyel. Mivel eddig csak rosszakat hallottam, nem támasztottam hatalmas elvárásokat. Csak dióhéjban vázolom mit meséltek korábban:
- Tádé állítólag több ízben kereste fel az orvosát hasfájással (állítólag jobb oldali), amit a dokija (állítólag) a wikipedia segítségével kísérelt meg diagnosztizálni. Mindig arra lyukadtak ki, hogy menjen haza és pihenje ki. Szerencsére elmúlt neki magától
- Botond térde és válla meghúzódott, amivel elment szakorvoshoz, mire az közölte vele, hogy nincs ideje két izületet is megvizsgálni, és felszólította Botondot hogy válasszon, hogy melyiket nézze meg a doki
- Botond hasfájással ment dokihoz, harmadik alkalomra küldték be kórházba, kiderült, hogy vakbél. Kapott antibiotikumot, majd hazaengedték (ez pont Karácsony előtt volt, az ünnepekre jött haza Szegedre). Újév előtt rosszabbul lett, bement otthon (már hogy Szegeden) a kórházba, kiderült, hogy már tályog is van a vakbelén, elég szar volt a helyzet. Még most is a műtétre vár otthon.
Meg még több sztori is volt, amikre pontosan nem emlékszem, és persze mindent egy perspektívából hallottam, szóval mégsem olyan mint a személyes tapasztalat, de azért nem a legjobb ajánlólevél.
Nos, nekem kellemesek a tapasztalataim. Mondjuk az érdekes, hogy időpontot kell kérni a háziorvoshoz -mármint nem baj, csak mire időpontot kapok kb meg is gyógyulok. Nagyjából most is ez történt, úgyhogy nem tudom mi lett volna ha szarabbul vagyok, de meg voltam elégedve. Korrektül kikérdezett a doki, megvizsgált, majd közölte, hogy nem talál semmit, de ha szarul vagyok menjek vissza. Én nagyjából ezt várom, ha tényleg nem vagyok szarul. Remélem nem kell többször kapcsolatba kerülnöm az itteni (vagy otthoni) egészségüggyel, de eddig én nem azt láttam amiket a többiektől hallottam.

A héten pedig részt vettem az első PhD védésemen idekint. Itt is show az egész, valamivel ceremoniálisabb is mint otthon. A bizottság talárban és vicces sapkában feszít, a fő górénak még valami nagy fuksz is van a nyakában. A diák is ki van fenve, frakkban és fehér csokornyakkendőben pompázik. A közönség jelentős hányadát teszik ki a rokonok, és az előadás amit a diák tart is főként nekik van (hollandul volt, szóval nem igen értettem, de a vásznon felbukkanó animált tehén, aki kimúlik és egy sírkő jelenik meg a helyén erre engedett következtetni). Ezt követik az opponensek kérdései, amik kitöltik az egy órás védés hátra levő részét. Az óra leteltével megjelenik egy nő szintén az alkalomhoz illő hacukában egy marha nagy bottal, amit földhöz vág és közli hogy "Hora est" függetlenül attól, hogy a rektor éppen a mondat közepén jár. Ekkor a bizottság kivonul és megtanácskozza magát (ami valljuk meg jobb módszer mint otthon, ahol a közönség megy ki - nem túl praktikus ha 50+ ember akar kitódulni egyszerre az ajtón). Kisvártatva (általában  tényleg, de állítólag volt másfél órás tanácskozás is) visszatér a bizottság, kihirdetik az örömhírt és lehet menni inni.

Talán a jövő héten tényleg elmegyek megnézni a gitárt, bár még elég sokváltozós a dolog. Viszont Tádé megoldotta nekem az erősítés kérdését: van egy remek progija, ami egyebek mellett jó gitárhangokat produkál. Ő is azt használja, és valóban jól szól, hallottam már nála. Ennyi. Elvileg kell még egy jó hangkártya hozzá, mert különben egy pár másodperces késéssel hallod magad, ami nem olyan remek. Viszont gondolom nem olyan vészes árban, és ami ennél is jobb, sokkal helyhatékosabb mint egy bazi nagy láda. Valószínűsítem, hogy még fel is lehet venni vele, és ha így van akkor reszkessetek!

Van kérdés?

Dilemma

Ahogy az az előző kirohanásomból is érezhető, elgondolkodtam a hangszer vásárláson. Már egy ideje világossá vált a számomra, hogy nem szeretném 4 évre (igen, azzal számolok, hogy nem rúgnak ki a próbaidő végén) hanyagolni a zenélést. A következő lehetőségeket látom:

Veszek egy kemény tokot a basszgitáromnak, és hurcolom magammal. Azért kell hurcolni, mert ha Tádéval egyszerre vagyunk otthon, akkor szoktuk tolni a metált, ami bár nem sok, de az egyetlen alkalom amikor nem egyedül zenélek, és ezt nem hagynám ki. Ellenben állandóan hurcolni a hangszert potenciálisan drágább mulatság lenne, mint venni egyet ide is, és így el is érkezünk a következő ponthoz.

Egy ugyanolyan basszer mint amim van (legalábbis ugyanaz a széria, mert azt a modellt ha jól tudom nem gyártják már) újonnan 180 euró. Ezt abszolút megfizethető árnak tartom, pláne, hogy a terv szerint akár el is adhatnám a 4 év lejártával amikor (ha) továbbállok. Ha vigyázok rá, egész jó áron tudnám elpasszolni, hiszen itthoni használatban egészen újszerű maradna. Így ez egy nagyon kellemes megoldásnak tűnik.

Viszont itt jön a harmadik pont. Ez pedig nem más, minthogy már régóta eldöntöttem, hogy gitározni is meg kellene tanulni. Ez a gondolat főként onnan ered, hogy világossá vált, hogy nem csak hogy rocksztár nem leszek, de zenekarban se nagyon fogok játszani. Legalábbis igen kicsi esélyt látok rá. Viszont az egyedül zenélgetésre sokkal több lehetőséget rejt magában egy gitár, mint egy basszgitár. És ha már úgy fest, hogy új hangszert veszek, hát akkor miért ne vegyek egy gitárt? És ha már gitárt veszek, nyilván olyat veszek amit nem növök ki, ami végleg jó lesz. Így esett a választásom a következő szépségre:

Ez egy Epiphone 1984 Explorer Reissue, azaz egy klasszikus explorer kicsit újabb kivitelben. Piszok jó review-kat írnak róla, elvileg egy tartós, jó elektronikájú, remek minőségű hangszer, ami jóval többet ér,, mint az ára. A gond csak az, hogy így is 480 euró.

Úgyhogy itt a nagy dilemmám: meg tudom venni a gitárt is, de mégis elég nagy költség és emiatt vonakodok megtenni. Ugyanakkor minden jel arra utal, hogy kiváló hangszer, és ha úgyis vágyam, hogy előbb-utóbb legyen gitárom, ez egy remek választásnak tűnik.

Mi legyen?

Explorer

Ha netán valaki tud Gibson/Epiphone/ESP Explorert olcsón az szóljon! Fehér előny :)