Devil's Lake reloaded

Lassan kezdjük a búcsúzkodást Wisconsin-tól. Ennek keretei között tegnap elmentem a Devil's Lake-hez a kollégákkal egy rövid túrára. Szép kis tó, nagyjából egy éve voltunk ott anyuval. Ezúttal megmásztuk a sziklát, úgyhogy megnéztem a tavat felülről is.

Odafelé megálltunk egy kisváros főterén, egy 40-es évek beli felújított bisztróban ebédelni. Az is egy érdekes élmény volt, ami eddig kimaradt az életünkből, bár lehet hogy még egy-két kint kajálást még megejtünk az ittlétünk alatt.

Madeline Island

"Vigyázzatok a kulcsra, ez az utolsó. Az előző vendégek véletlen magukkal vitték a többit." Tipikusan olyan mondat amit az ember elenged a füle mellett amikor hallja, hogy aztán valamivel éjfél után a rendőrautó hátsó ülésén utazva újra meg újra visszhangozhasson a fejében. "Vigyázzatok a kulcsra..."

A június végi nagy túránk egyetlen elmaradt programpontja az éjszakai égbolt kiélvezése volt, és elhatároztuk hogy ezt még ittlétünk alatt pótolni fogjuk. Az időpont az augusztusi újhold, a hely pedig a Felső-tavon elhelyezkedő Madeline Island, mindét választást a fényszennyezés minimalizálása indokolta.

Egy kis kabint béreltünk ki az amúgy sem túl sűrűn lakott sziget leggyérebben betelepült északi végében. Péntek este John Oliver szórakoztatott bennünket, ahogy vártuk a csillagnézésre alkalmas teljes sötétséget. Este 10 tájban kiugrottam a teraszra, de még úgy ítéltem kicsit várhatunk. Egy órával később ismét kinéztünk, ekkor már mindketten, hogy meggyőződjünk róla nem felhős-e az ég, és megéri-e már kitelepedni a tópartra. Miután úgy láttuk a válasz nem-igen, gyorsan visszaléptünk a kabinba hogy Dóri pizsamáról átváltson valami rendes öltözetre, felkapjuk a kulcsot, esetleg egy korty itókát, stb...

Azaz hogy vissza akartunk lépni a kabinba, csakhogy az ajtó bezáródott mögöttünk. Miután egy klerikális hangulatban töltött 10 percben kimerítettük a kabinba való visszajutásra irányuló szűkös opcióinkat, hálát adtunk az égieknek hogy legalább felvettem egy rövidnadrágot mielőtt kijöttem a teraszra, és megindultunk korom sötétben egy olyan nyaralót keresve, ahol még talán ébren vannak.

Szerencsénkre nem messze találtunk egyet ahol egy kedves Chigago-i művészettörténész és a lánya nem rettentek meg a pizsamában és flip-flopban éjfélkor ajtajukon kopogtató félkegyelmű bevándorlóktól. Rövid töprengés után arra jutottunk hogy talán a rendőrökkel jutunk a legmesszebb az ügy felgöngyölítésében, mivel még egy 300 lakosú szigeten sem számít elegendő információnak az, hogy a menedzsert akitől a kulcsot kaptuk valami Ronnak hívják.

Két járőr érkezett a segítségünkre, akik kis utánajárással kiderítették Ron vezetéknevét és telefonszámát, és voltak olyan kedvesek hogy fel is hívják az éjszaka közepén. Mint kiderült, a járőr szegről-végről ismerte is Ron-t "én igazoltattalak a múlt héten, emlékszel?"

Ezen a ponton kiáltotta egy hang bennünk a bejegyzés nyitó mondatát, és valóban, az egyetlen megoldásnak Ron vendégszobája kínálkozott, úgyhogy a rendőr taxivá alakult és elfuvaroztak minket a nem-műanyag hátsó ülésű járőrkocsiban (a műanyag ülést könnyebb kitakarítani ha egy részeg telehányja a kocsit).

Zaklatott éjszakánk másnapján Ron hozott nekünk fogkefét és fogkrémet, illetve intézett lakatost és kicserélték a kabin zárát. A kirándulás további része terv szerint haladt és igen poétikusra sikerült - grill, tópart, csillagok, a Mars hídja a Felső-tavon, meg egy hullócsillag hosszú csóvával Plusz gazdagabbak lettünk egy amcsi rendőrkocsi hátsó ülésén töltött fuvarral.

 Itt még nem tudtuk, hogy mit tartogat az este.

Itt meg már túl vagyunk a kalandon.

A gyönyörű Felső-tó:

 Meg a saját kis "privát" partszakaszunk.