Irány Pisa

Holnap nekiindulunk Itáliának, ahol laknak az itálok, legalábbis Bornai Tibor szerint. Első állomás Pisa, ahol megalszunk, majd megnézzük a ferde tornyot, ha már ott vagyunk. Nem bízzuk a véletlenre a kajálás dolgát, ma egy órán át paníroztam a rántott deszkákat. Azért valószínűleg vasárnap már egy helyi kifőzdében falunk valami olaszosat. Bár lehet, hogy nem éppen olaszos lesz, ugyanis Dóri talált egy palacsintázót a szállás közelében, ami nagyon felkeltette az érdeklődését. Nem tudom van-e olaszos palacsinta. Mondjuk lasagnés. Vagy spagettis.

Elvileg vasárnap estére már Genova kikötőjében leszünk a szálláson, amiről eddig csak annyit tudunk, hogy az egyetem vendégháza, és Casa Paganini a neve. Elég közel leszünk a belvároshoz, ez a régi kikötő városrészben van. Az egyetem viszont távolabb lesz, úgyhogy jó kis sétákat fogok tenni reggelente. Megnéztük a Lidlik elhelyezkedését is, de sajnos egy sincs igazán elérhető közelségben, de valahogy csak kibírjuk.

Ha az olaszokra jellemző katonás pontosságban bízhatunk, akkor délután 4ig tart az okosítás, elvileg az MIT-n oktatott tárgy sűrített változatával fognak szembesíteni. Ezt követően még marad idő mindenfélét megnézni, úgy mint a Lanterna vagy az Akvárium... majd elvélik mihez lesz idő meg kedv. Én alapvetően jóformán a tengerrel is beérem. Az meg ha minden jól megy még ott lesz mire odaérünk, úgyhogy nagy baj nem lehet.

Hilversum

Megint a Holland vidékre kellett utaznom némi fejtágításra múlt héten. Annak ellenére, hogy rögtön a visszaérkezésünk utáni reggel kellett menni (hogy odaérjek az első előadásra) egész normális állapotba sikerült vágni magam. Az út maga megint remek volt, csak a fényképezőt hagytam otthon, úgyhogy nem tudok olyan részletes dokumentációval szolgálni. Ezt kicsit sajnálom, főként amiatt, hogy ez a vidéki Holland kisváros is elég prímán néz ki.

Például a vasútállomás melletti kis tónál vadkacsák és ludak hordái garázdálkodtak. Valahogy az állatok közvetlen közelében nem érzem magam annyira remekül, úgyhogy ezeket is elkerültem amikor szó szerint elárasztották a járdát előttem (valami parkoló autó érdekelte őket marhára). Hasonló helyzetbe kerültem az iskola helyszínének közelében is. Persze most is a várostól 6 km-re levő konferencia központban (vagy valami olyasmiben) rendezték a fejtágítást, amihez át kellett vágni egy marha nagy réten. A réten keresztül-kasul ösvények futottak, az ösvényeken pedig kutyák és a gazdáik. A távolban levő kövekről pedig amikor közéjük értem kiderült, hogy tehenek.

Maga a suli is jó volt, a legfőbb érdekesség, hogy Stephen Kingtől hallgattam előadásokat (erre Dóri mutatott rá, élőben nem figyeltem ezt meg), aki nagyon profin tudta húzni a szaggatott vonalat krétával.

Sajtos süti

Elkövettem életem első sajtos sütijét. Meg lehet enni... egyszer.

Viszontagságosan indult a süti története, ugyanis nem lehet kapni zsírt. Elmentünk az Albert Heijn-ba, ahol általában azokat a dolgokat vesszük, amit a Lidl nem ad -persze ilyenből alig van- és hát nem volt zsír. Ellenben a malacból futtában kiharapott irha-darabkák kockára vágva igen... Mindegy is, elmentem egy henteshez, aki közölte, hogy nem, ilyet itt nem tartanak, ugyanis nagyon drága dolog. Ekkor ,szánom-bánom, de a képébe röhögtem. Azt mondta hogy menjek el az Albert Heijn-ba, ott van. Gondoltam hát, hogy átmegyek a nagy Albert Heijn-ba, hátha arra gondolt. Ott a húspultnál mondta a nő, hogy áááááááá, ilyenjük nincs, talán egy hentesnél kaphatok.

Így hát zsír nélkül csináltam a sütit, legalábbis azt hittem. Ugyanis amikor a sütőmargarint kibontottam 98% növényi zsír kacsintott vissza rám a papírból, amire meg kell valljam nem számítottam. Szóval valahogy csak összejött a dolog, a fő problémát inkább a sütő jelentette, ugyanis nem nagyon akart átsülni a cucc. Vagy legalábbis azt hittem... szóval még kicsit kísérleteznem kell, de elsőre azzal is meg vagyok elégedve, hogy fogyasztható lett.

Ide vele!

Ma megérkeztem a Hilversum-i tavaszi iskolából, és első utam a gitárboltba vezetett (később Hilversumról is megírom a memoárjaimat, de előbb a fontosabb dolgokra koncentrálunk).

Szóval elkészült a javítás, és még a régi "új" gitár is ott volt Rotterdamból, úgyhogy össze is tudtam hasonlítani kb hogy miből mi lett. Alapvetően egy másik hangszert kaptam vissza, tökéletesen beállítva rajta minden, kényelmes játszani rajta és nagyon szépen szól. Úgyhogy összességében elég jól jöttem ki a dologból, és visszahoztam (ha csak közvetetten is) egy gitárt a sírból, szóval minden fain.

Mán megin itt

Véget ért a tavaszolás. Most nem kerített hatalmába annyira a visszatérés hangulata mint múltkor, de azért úgy gondolom mindig érdekes érzés lesz ez. Ha csak azt nézem, hogy szabadságról jövök vissza már akkor is a sarokban akarok sírni, de a semmittevéshez még a családdal meg haverokkal töltött idő is kötődik, ami még rárak egy lapáttal :)

A mai gép magyar utakon jutott el Eindhovenbe, ugyanis egész végig rázkódott a kátyúktól. Egy évvel ezelőtt ettől teljesen be lettem volna szarva, de szerencsére komoly fejlődést mutatok, mert most csak enyhén elegem volt a dologból. Leszállásnál viszont valamiért teljesen megőrülök. Szerintem érzem, hogy mindjárt földet érünk, és konkrétan nem érdekelnek a részletek... Bazi erős szélben jöttünk le, amikor a legalsó felhőrétegen haladtunk át, brutálisan liftezett és rázkódott a gép. Egy kislány eléggé be is rezelt, szegény még a csomagokra várva is teljesen magén kívül volt. De mások is visongtak kicsit, szóval tényleg nem volt gyenge. Na, én eközben eszelősen vigyorogtam, mintha elgurult volna a gyógyszerem. De rá is jöttem, hogy attól fogok kikészülni teljesen, ha egyszer olyan történik, hogy át kell húzzon a gép a kifutó felett, hogy még egyszer megpróbáljon landolni... ha már olyan közel vagyunk, engem már nem érdekel csak jussunk le...

Holnap hajnalban irány a tavaszi iskola, aztán meg véget ér így vagy úgy a gitár ügy is. Hétvégére meg megcsinálom életem első sajtos sütijét nehezített körülmények között, ugyanis itt csak creme fraiche van tejföl helyett, plusz még élesztőt és disznózsírt is kellene vadásznom, a liszt meg elvileg sokkal vacakabb, mint otthon. Szóval nem sok jóra számítok.