Hardwired

Én meg a kenyeremet tolom fel ide, amikor meg épp ez történik... Jobban kéne figyeljek...

https://www.youtube.com/playlist?list=PLJvQXRgtxlumAHceNRk3cx3P7MZVUCdBl

Hallgassátok nagy erőkkel, mert jó, legalábbis eddig annak tűnik :) Azt hiszem nem sokat fogok ma érdemben dolgozni :)
_____

szerk.: Végig hallgattam. Kicsit hosszú, szóval még érnie kell, de nem rossz. Sajnálom, hogy nincs annyi nagy tempójú szám, mint régen, de a Death Magneticen se volt, mégis nagyon jó album. Ez is jónak tűnik, bár van 1-2 szám amit nem fogok rongyosra hallgatni :)

Cserébe van 1-2 ami eléggé ott van szerintem. Összességében egyelőre jobban adja mint a Dystopia - annak ellenére hogy annak az albumnak az első 2 száma szerintem rohadt jó, meg a Conquer or Die is. A többi szám azon az albumon viszont nem hagyott bennem mély nyomot...

Mit ajánlok innen, azt kérdezed? Nagy eséllyel lesszarod, de én akkor is megosztom :) Első blikkre:

Hardwired
Spit out the bone
Atlas, rise!
Lords of Summer (ok, ehhez élmények is fűződnek, de akkor is jó)
Moth into flame

_____

szerk: Másnapi újrahallgatás után azt kell mondjam a lelkesedésem nagyobb volt mint kellett volna :) A fenti számok rendben vannak, a többi középszar Hard Rock - nem rossz annak aki azt szereti, de nem nekem való az biztos. Viszont a Spit out the Bone-ért megérte. :)

Szóval van 2 új Metallica számunk, a Spit out the bone meg a Hardwired. A másik három a fenti listáról rendben van, pláne az előző kettő mellett. Ennyi azt hiszem elég is volt ebben a témában :)

Korán kel, kenyeret süt...

és jelen esetben tényleg nem a pék. Hanem én.

Nem is olyan szar. Elsőnek.

Újabb sportesemény

Úgy néz ki ez az ősz témája, ugyanis hétvégén kilátogattunk a helyi egyetemi amerikai foci csapat meccsére is.

Elsősrban az vitt rá bennünket, hogy ez a városban egy aránylag nagy kultúrális esemény. Az egyetemi csapat stadionja ugyanis 80 ezres, amibe ugyan nem fér bele egész Madison, de csak pár száz férőhellyel marad le a Lambeau Field mögött (amibe úgy tűnik mégsem fér bele egész Green Bay, legalábbis a wikipedia szerint ott 104 ezren élnek - akkor is ha nem számítjuk a külvárosokat).

Mindegy is, azért érezhető, hogy a városban élők komoly hányada elfér az egyetem stadionjában, a maradék része meg ellepi a város parkolóit és tailgate-el. Ez annyit tesz, hogy begurul egy belvárosi parkolóba (szó szerint bármelyik szóba jön - boltok parkolói, kórházak parkolói, stb...) a kocsijával - legjobb ha terepjáróval - és kipakolja a kocsi mögé a kepingasztalt és -székeket valamint a grillt, és nekiáll húst sütni meg sört inni. Teszi ezt a többi hasonló tevékenységet végző polgártársa köreiben. Így szombaton az egész város egy nagy házibulivá alakul.

Persze ezen kívül is bőségesen biztosítanak szórakozást a népeknek: koncertek meg söntések minden második sarkon, meg persze úton-útfélen Bucky Badger-rel találjuk szembe magunkat.

Aztán ahogy a meccs közeleg, elkezdünk hömpölyögni a stadion felé.

A diákoknak fenntartott szektorok lassan telnek meg, nekik valószínűleg még fontos meginni valóik vannak.

De a rezesbanda már elhúzza a nótánkat.

Az indulót, aminek a végét az imént (nagyjából) hallhattátok, minden Badgers touchdown után eltolta a banda, és tekintve hogy már az első negyedben 21-0 volt a hazaiaknak, egy párszor volt szerencsénk meghallgatni. Amúgy jópofa, de talán a tegnapi volt az első éjszaka amikor álmomban nem ez a nóta szólt :)

Amúgy nagyon remek volt a hangulat, az úri közönség danolászik meg boldog, bár ehhez nagyban hozzájárult szerintem a hazaiak magabiztos győzelme. Amúgy - különösen a rögbivel kontraszba helyezve - nem nekünk való az amerikai szurkolói miliő, kifütyülik az ellenfelet meg a saját csapatukat is ha valami nem tetszik. Szerintem ez fos.

Maga a sportesemény is eléggé kiábrándító élőben, ismét kiváltképp a rögbivel összehasonlítva. Persze nem lehet egy lapon kezelni a két dolgot, hiszen ezek mégis csak egyetemi csapatok, amott meg a világ két legjobb csapata játszott. De azért továbbra is úgy érzem, hogy ez a sport élőben kevésbé látványos, mint a TV-n nézve hinné az ember. Talán egyedül a nagyon hosszú passzok jobbak élőben. Minden esetre azért jópofa volt, de elsősorban a hangulat miatt volt jó kint lenni, nem a játék miatt. Azért mutatok egy Badgers TD-t.

Badgers

Majd egy ilyen meccsre is ki kéne menni...

Chicago Rugby Weekend

Hála Zolinak, tudomásunkra jutott, hogy hétvégén az All Blacks Írországgal játszik Chicagoban. Nem is teketóriáztunk sokat, béreltünk egy kocsit és legurultunk a szeles városba megtekinteni a sporteseményt.

Chicagoban szombat délelőtt is meglehetősen nagy a forgalom, úgyhogy jól tettük, hogy időben nekiindultunk. Végül azért gond nélkül, és időben érkeztünk, de a stadionon kívül sehova nem jutott időnk elmenni. Azért a Soldier Field is kellő mennyiségű szórakozást nyújtott, mivel a belvárosban, a Michigan tó partján áll.

Gondolom elég régi stadion lehet, legalábbis a tény, hogy van átrium erre enged következtetni.

Rövid mászkálás után elhelyezkedtünk, és nézegettük ahogy melegítenek a srácok. Dóri közben elkészítette a közös képemet Johnny Sextonnal.

Az All Blacks most nem a Ka Mate Haka-t tolta, hanem amazt... aminek nem tudom mi a neve.

A meccs természetesen remek volt. Az első félidőben Új Zéland bűn szarul játszott, az írek el is húztak rendesen. A második félidőben viszont Új Zéland összekapta magát, és feljöttek mint szar a vízben. De végül az írek kitartottak, és behúzták a meccset, a szurkolók nagy örömére - sokkal több ír (vagy magát írnek gondoló) volt kint, vagy legalábbis sokkal hangosabbak voltak.

Mint kiderült, történelmi meccs volt 2 szempontból is. Egyrészt, az USA területén még soha nem volt ekkora nézőközönsége egy rögbi meccsnek, 62 ezren voltunk. Másrészt ez az első alkalom, hogy Írország le tudta győzni Új Zélandot - nagyjából 110 év kellett hozzá :) Amúgy Új Zélandnak több mint 1 éves veretlenség sorozata szakadt meg... nem hoztunk nekik szerencsét.

Halloween

Nem jöttek a gyerekek... Pedig mi felkészültünk.:) 

Kiraktuk a lépcsőház elé az Ervin által készített gyönyörű faragványt és meggyújtottuk benne a gyertyát...

(Ervin: egész egyszerű volt megfaragni, csak a szaga nem jött be túlzottan. Meg hát ugye nem is annyira tartós, úgyhogy nem érdemes nagyon előre megcsinálni. Pláne ha odakint mókusok élnek, és nekiállnak megkajálni :) )

Kiraktuk az ajtónkra a rajzolt tököket, melyek azt voltak hivatottak jelezni, hogy mi osztunk ám csokit...

Még boszorkánysipkát meg maszkot is vetünk...

De mind hiába, nem találtak ide. :) Na de, annyi baj legyen, így legalább maradt egy pár kiló "fun size" csokink.:)