2018. december 1., szombat

Telepedünk

Lassan lezárul bécsi életünk kialakításának első fázisa. Van lakásunk, vannak benne bútorok, találtam rögbit, szóval lassanként valamiféle mederbe kerül az élet. És megjött a tél is.


Na de haladjunk szépen sorban. Megérkezésünket követő második napon már lakásokat nézegettünk, egy héttel később pedig már alá is írtuk a bérleti szerződést a helyre ahol ezeket a sorokat írom. Annyi kitétel volt, hogy a lakásba November közepén tudtunk költözni, ami rendben is volt, mert addig volt ideiglenes helyünk amit a bwin adott.

Ja, és a nyikorgó laminált padlót ki akarta cserélni a tulaj, de ez már az aláírás előtt két héttel nyélbe volt ütve a részükről, megvolt a melós is rá stb... Szóval persze, nem gond, volt még 3 és fél hét a költözésig, annyi idő alatt akár több ízben is ki lehet cserélni a padlót.

Ja, és amúgy a melóst aki csinálja, úgy hívják, hogy Lajos... na én itt kezdtem érezni hogy valami nem oké. Illetve amikor az hangzott el, hogy ne aggódjunk, mert ha nem lesz kész időben, kitalálunk valamit... Ne találjunk ki semmit bazmeg, hanem legyen kész a padló kibaszott 3 hét alatt.

Ugrunk előre November 14-ére, és valóban, amikor átjövünk reggel a régi helyünkről az új lakásba, nem ér túlzottan nagy meglepetésként hogy a munkálatok még folynak a lakásban. Sebaj, végül is egy nappal később már majdnem minden elkészült. Szóval úgy tűnik túl közel jöttünk Magyarországhoz, és ezáltal belekerültünk a világnak a térképeken 'burkolási problémák'-al jelölt régiójába.




Mostanra már persze mindezt magunk mögött tudjuk, sőt jelenleg nincs összerakatlan bútor sem a lakásban. Még majd érkezik egy ruhásszekrény, egy komód és egy kihúzható kanapé a vendégszobába, valamint egy kanapé a nappaliba. De Dóri már azon röhög, hogy (a ruháinkat leszámítva) minden cuccunk el van pakolva a lakás beépített szekrényeibe, úgyhogy a többi szekrényünk konkrétan csak arra lesz hogy néha belerúgjunk a sarkaiba.

Ezen kívül a munkahelyen is kezdenek kialakulni a dolgok, de azért bőven van még mit elsajátítani. Nagyon sokat kódolok, pláne ahhoz képest hogy mennyit csináltam ezt korábban. Remélem ez hasznos tudás lesz a későbbiekre is.

Továbbá lassan eljutunk oda is, hogy lesz valamennyi szabadidőnk is, amit epekedve várunk ezzel a pár hónappal a hátunk mögött. Múlt héten itt voltak bátyámék, továbbá időről időre összefutunk Zsuzsival és Bernáttal (Dóri barátnője és az ő párja). Úgy fest ez a pár alkalom elég is volt arra hogy végérvényesen megfertőzzük őket a Catan-al. Én pedig a héten elmentem touch rögbi edzésre - még nem tudom hogy lemegyek-e újra a full kontaktot játszani, de ide úgy tervezem mindenképp járni fogok.