Varrni? Bár előbb tudtuk volna...

Múlt héten kiderült, hogy nem kellek a "gyermeksimogató"-ba mert nem beszélek hollandul, úgyhogy vissza is mentem a Önkéntespontba, hogy keressünk valami mást.

Örömmel jelenthetem,hogy találtunk is, ráadásul ha nem vagyok nagyon béna akkor egy régi álmom valósulhat meg, megtanulhatok varrni. :)

Van itt egy design studió (kb. 15 perc bicajjal), amelyik "hulladék" textilekből tervez újra, párnákat, asztal-, ágyterítőket, kötényeket, stb, ilyen módon kímélve a környezetet és adva munkát olyan varrónőknek, akik vagy koruk vagy a nyelvtudás hiányának okán, nem találnak munkát Hollandiában.

Ma voltam a műhelyben, megismerkedtem a tulajdonos/főnök csajszival. Azt mondta,hogy az nem olyan nagy gond,hogy nem beszélek hollandul mert egyrészt úgyis megtanulok, másrészt meg Ő és még páran beszélnek angolul is. Az már kicsit nagyobb gond, hogy varrógépet eddig jóformán csak filmeken láttam, de ha gyorsan tanulok és nem őrülök bele a folyamatba akkor Ők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ügyes legyek. :)
Szóval holnap reggel 9-kor megyek az első tanuló napra. :)

Marad a cheerleading

Este fél 9től 10ig nem LEHET edzésre járni. Hacsak az ember nem kap érte pénzt. Sokat. Azt hiszem akkor se mennék edzésre, ha itt tartanák a lakásomban. Egyszerűen ez az időpont nonszensz.

Marad a cheerleading...

Nem lehet csak úgy...

hiperűr-sebességre kapcsolni. Ez a mostani hét tanulsága, és azt hiszem jó is ha emlékeztetik az embert erre az alapigazságra, nehogy aztán el találja felejteni.
Csütörtökön lementünk Botonddal kondizni, én meg kiváltottam a sportkártyámat végre. Itt derült ki, hogy nem úgy van az, hogy az ember bemegy a konditerembe, és betyáros "csak te meg a vas" hozzáállással nekilát súlyokat emelgetni. De nem ám. Kérem szépen tudományos fokozatot kell szerezni gyúrásból. Szakvizsgát szerezni fekve nyomásból, ZH-t írni hasizomból, meg teljesíteni a fehérjeturmix-labort.
Mindez öt alkalmat jelent, amire fel kell jelentkezni. Azt hiszem nem egyhamar lesz amikor kondizni fogok, sőt meglehet, hogy egyáltalán nem. Majd kiderül. Arra most nem emlékszem, hogy mennyi időt emészt fel egy óra, de úgy érzem 5 percet is sokallok arra, hogy azt hallgassam miként kell a negyvenhatodik gépen cibálni a súlyokat.
Emiatt még inkább vonzóvá vált a rögbi, kedd lesz a napja, hogy meglesem őket. Ugyanis végérvényesen kiderült, hogy a diák rögbi valójában a városi rögbi csapat felnőtt edzéseire való járást jelenti, ami önmagában remekül hangzik, csak épp a helyszín legalább fél óra biciklivel, és az edzés fél kilenctől tízig tart. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb fél tizenegykor vagyok itthon és csak az után tudok kajálni (rendesen), és főként az egész estém elszáll. Sajnos nem tűnik úgy, hogy ez megéri, de adok neki egy esélyt. Ha meg nem jön be, akkor is számos sport közül válogathatok. Például capoeira, cheerleading, búvárkodás, frisbee, korfball (lövésem sincs mi ez).

Emellett a városban is töltöttünk időt a héten, egy pár helyet meglátogattunk. Jártam ír kocsmában, ahova egyhamar nem fogok visszamenni, mert bár remek hangulata van a helynek és egy egész szekrény tele van whiskey-vel a pult mögött -a zöméről életemben nem hallottam, egy sör -ami mellesleg rendkívül finom- 5,2 eurót kóstál. Ugyanakkor ha már komoly pénzeket halmoztunk fel akkor egyszer-egyszer mindenképp lemegyünk, mert pompás helynek tűnt.
Voltam kínai kajáldában is, ami szintén tetszett. Az a rendszer, hogy kiválasztjuk, hogy milyen husit, milyen köretet és szószt kérünk, majd összeszedik a hozzávalókat. Ezt követően tovabattyogunk a zöldséges pulthoz, ahol a felhozatalból rábökünk öt nekünk szimpatikus típusra, ezeket is hozzácsapják a korábbi pakkhoz. Ez után továbbadják a wokokat kezelő fiatalembereknek a holmit, mi pedig eldöntjük, hogy elnézegetjük ahogy elkészítik, vagy inkább helyet foglalunk. Nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy frissen sütik meg a kajámat. Persze lehet, hogy ott áll 100 éve a pultban, meg arra sincs garancia hogy valóban csirke és nem kutya vagy púposborz, de valahogy ez ott nem merül fel az emberben.
Jah, és talán a legnagyobb hír mióta itt tartózkodunk, hogy találtunk kenyeret! Bár nem vettünk, mert ez tegnap történt és a hétvégére akkor már bevásároltunk, de jövő héten elkerekezek érte. Egy török (?) kajáldában leltünk rá, dönert venni mentünk be, amikor megláttuk a lentebb sorakozó szép nagy fehér(nek tűnő) kenyereket. Egy pillanatra megfordult a fejünkben, hogy döner helyett üres kenyeret ebédelünk, de végül tartottuk magunkat a tervhez és a kenyeret jövő hétre halasztottuk. Mindenképp jelentést teszek a tapasztalatokról.

Hobbi

Ahogy régebben előre jeleztem ez a hét a beilleszkedés jegyében telt. Tervben volt a biciklik beszerzése, ezt kipipáltuk. Tervben volt a sportcentrum meglátogatása, ez a jövő heti tervben is szerepel. Végül tervben volt az itteni figura tologatós közösség felkutatása is, amit viszont szintén kipipáltam.

Első utam a boltba vezetett, ahol egy rendkívül barátságos srác fogadott. Kiderült, hogy a boltba bármikor be lehet ugrani játszani, asztal van, csak ellenfél kell. Legnagyobb eséllyel péntek délután jelennek meg a népek, akkor van a legvalószínűbb hogy játszópajtást találok.
Ezen kívül van külön festő sarok is, ahova szintén bármikor be lehet ugrani festeni. Sőt, mint kiderült, az összes színt ki is lehet próbálni amit árul, szóval az ember ténylegesen megnézheti ott, hogy melyik árnyalatot szeretné használni majd és hogy az hogy fest a figuráján, mielőtt pénzt adna ki érte. Elég komoly, ilyenről eddig nem is hallottam.
A srác amúgy is igen jól csinálja a bolt vezetését. Maga a bolt is nagyon csinos, szép terepasztalokkal, sok igényesen festett figurával. Viszont ami nagyon tetszik, hogy a boltos a legjobb tudása szerint mindenkire odafigyel, mosolygós, és nem tudsz olyat kérdezni a festéstől a háttérsztorin át a szabályokig, amire ne tudna válaszolni.
Az tetszett nagyon, hogy amikor vettem egy doboz babát, és a kasszánál álltunk, végig arról beszélt, hogy a dobozban mit találok: milyen alkatrészek vannak benne, milyen egységeket tudok építeni belőlünk és hogy mi ezen egységeknek a háttérsztorija meg miegymás :)
Csak azt akarom hangsúlyozni ezzel, hogy addig amíg kiválasztottam mit akarok egy szót se szólt, nem tukmált semmit, nem lihegett a nyakamban, de amikor megvoltam akkor mindent megtett hogy éreztesse, hogy milyen okosan is csinálom, hogy pénzt adok ki műanyag játékbabákra :)

Ezen kívül megtudtam, hogy van egy klub is, ahova járnak az emberek játszani, úgyhogy utánanéztem annak is. Kellemes hely, egyetlen baj, hogy a 40k (egyik játék amit a boltban is játszanék) klub péntekenként van, ami ütközik a bolt időpontjával. Na sebaj.
Ez a hely úgy fest mint egy marha nagy klub (meglepő...) sok-sok asztallal, terepekkel mindennel. Emellett amúgy ez is egy bolt, mindenféle játékot, társast, kártyát árulnak. Az ember bármikor bejöhet a nyitvatartási időben, és azt csinál amit akar, ennek az ára 2,5 euro. Tehát ez nem egy adott játék klubja, hanem ha teszem azt ki nevet a végén-t akarsz játszani, de a marha nagy szemétdombtól ami a lakásodban van nem tudod lerakni a táblát, akkor a hónod alá csapod a társast, lebattyogsz és játszol ott. Amikor lementem szétnézni, azok mellett a srácok mellett akiket kerestem rengetegen voltak még ott: kártyáztak, társasoztak, festettek.

Kiderült az is, hogy van egy történelmi hadijátékokat (de hülyén hangzik ez magyarul) játszó társaság is, a Militia Brabantia minden második szombaton. Tegnap lent voltak ők is, megnéztem mit csinálnak, valószínűleg hozzájuk is becsatlakozok. Mint kiderült játszanak olyan játékot is, amit mi is toltunk Szegeden, de sajnos nem olyan méterarányú figurákat használnak, mint mi. Úgyhogy nincs mese, be kell szereznem egy adag dán harcost, és mielőbb ki kell festenem őket, hogy harcba szállhassak :)

Szóval így mennek a dolgok, jövő héttől a hobbinak is lesz helye idekint. Első blikkre jó arcoknak tűntek az itteniek, remélem a jó értelemben vett nagyra nőtt gyerekek ők, sajnos tapasztaltam már, hogy milyen rossz tud lenni a másik fajta. Jövő héten kiderül.

Ja igen:

Beolvadtunk

Immár tökéletesen asszimilálódtunk, ugyanis tegnap sikerült Ervin számára is egy tökéletes bicajt vásárolni. A fene se mondja meg ezután, hogy nem vagyunk hollandok... :)

Főleg, ha ilyen természetes lesz a mosolyunk, valahányszor közlekedünk:

A bicajboltos nő azt tanácsolta, hogy mivel valamivel több mint 2 millió bicajt lopnak el az országban évente, ezért próbáljuk mindig lelakatolni és ha lehet minél magasabbra mert a "Junkie"-k nem annyira erősek, hogy az erővágóval hadonásszanak, ezért kevesebb az esélye annak, hogy levágják a bicajt így, mint ha a föld közelében lenne a zár. :) Na majd látjuk... 

 

Itthon legalább biztonságban vannak, minden lakáshoz tartozik két épületen belüli tárolóhely. Elég frankón van megoldva a helykihasználás:

 

Önkéntes ügyemben annyi az előre lépés, hogy pénteken fogok beszélni a bácsival aki koordinátor vagy micsoda.:) Ma meg elbringázok arra,  felmérem a terepet.

Két keréken

Rendhagyó módon hétköznap folytatom a közvetítést a VV villából. Ennek különösebb oka a kiszámíthatatlanság által okozott nagyszámú oldallátogatáson kívül nincs. Nem, valójában ez sem az ok. Mert nincs.

Nem tudom valaha eljutunk-e abba az állapotba, hogy azt mondhassam, hogy minden elrendeződött, mert minden héten úgy érzem, hogy egyre közelebb érünk hozzá, de mégsem sikerült ez idő alatt eljutni idáig. Holnapra a terv a városházáról beszerezni az igazolást arról hogy valóban itt élek, és már postázhatjuk is haza a rendszámtáblát meg a papírokat, hogy otthon kivonják a forgalomból a kocsit.

Addig is a szükséges holmik beszerzésével töltjük az időt, többek között sikerült egy kiváló kabátot vásárolnom, ami lassan kezd nélkülözhetetlenné válni a mindennapokban. Emellett holnap elmegyünk Botonddal a sportcentrumba, és kiváltom a bérletemet. A játszópajtásokat is megtaláltam, egyelőre még csak az éterben, de a hétvégén felkeresem őket élőben is és meg is osztom a tapasztalatokat, remélem jó sok képet is tudok csinálni.

A legfőbb előrelépés pedig hogy beszereztük Dórinak a bicajt, úgyhogy mindenre elszántan vághat bele ő is a melóba! Ehhez mindössze a halhatatlan lelkemet kellett eladnom -ahogy ő mondja- ugyanis a biciklire költött pénzt vissza fogom kapni az egyetemtől a szabadnapjaim egy részének fejében.

Dieren

Sejj, hát eljött végre a nap! Tegnap megkaptam a válasz email-t az önkéntes irodától melyben megkértek, hogy fáradjak be hozzájuk valamelyik nap. Be is fáradtam ma délelőtt. :)
Kb. egy órát beszélgettünk egy Eline nevű, nagyon kedves leánnyal aki önkéntesként szervezi az önkéntes munkát.:) Próbálta felmérni, hogy milyen dolgok érdekelnek, de nem járt jól szegény, mert mindenre azt mondtam, hogy "Hú, az nagyon jól hangzik!". Miután fél órát töltöttünk azzal, hogy minden angol nyelven végezhető munkát felsorolt, elmagyarázott, kicsit kifáradt szegény és mondta, hogy örülne ha választanék egy dolgot a sok közül és akkor azon a vonalon indulunk el. :)
Már mikor az érdeklődő levelet megírtam, azon gondolkodtam, hogy milyen jó volna ha mondjuk valami állatmenhelyen (is) segíthetnék, így azt választottam. Ennek megfelelően két lehetőséget találtunk: Az egyik egy "klasszikus" menhely, kutyák, macskák, laboratóriumi állatok. Ez állna közelebb a szívemhez. A másik hely meg egy szabadidőpark gyerekek számára, ahol többek között van állatsimogató is és az ott lakó állatokat kell gondozni. Ez volna a több lehetőséggel kecsegtető, mert ott még jól le is csaphatok a családokra,hogy nem-e akarnak egy ilyen rendes lányt bébiszitternek. :)
Eline azt mondta,hogy felveszi a kapcsolatot ezekkel a helyekkel, ír nekik mail-t az adataimmal, aztán ha kellek akkor majd felkeresnek, ha nem kellek akkor meg majd Eline hív kb két héten belül és akkor nézünk valami mást.
Búcsúzáskor azt mondta a leány, hogy ne féljek, ő biztos benne, hogy meg fogom találni a helyem, mert hát milyen vidám meg barátságos is vagyok én. Hát ámen!:)
Mire hazaértem már várt az email a szabadidő parkból, hogy hívjam fel őket amikor nekem tetszik és egyeztessünk időpontot mikor tudok kimenni egy megbeszélésre. :)

Debrecziner

Nem is olyan szar.

Megadtuk a módját

Igazi vasárnapi ebédet sikerült ma rittyenteni: rántott hús, krumplipüré, tejfölös uborkasaláta. Ahogy kell. Gondoltam rá, hogy ennél már csak akkor lehetne autentikusabb a dolog, ha közben Skype videóhívást bonyolítanánk mamához, ahol ti eszitek épp a rántott húst krumplipürével meg tejfölös uborkasalátával. Utánuk küldtem még egy pohár Jimmy-t és nekiálltam inhalálni -ezt nevezem vasárnapi programnak!

Tegnap annak örömére, hogy van lóvém, na meg annak eredményeképp is, hogy csak egy nadrágom van (bocs, volt), bebattyogtunk a belvárosba vásárolgatni. OK, ez kicsit talán nagy szó, nem fosztottuk ki a boltokat, mindazonáltal körül néztünk, hogy mi a kínálat, hol mit lehet kapni, milyenek az árak stb... Azt kell mondjam összességében ugyanazon az áron tudunk vásárolni ruhát, mint otthon. Ez kiváltképp azért jó, mert mivel több valamelyest pénzből tudunk gazdálkodni, előfordulhat, hogy nem egyazon ruhadarabban fogom a következő 4 évemet tölteni.
Végül a C&A-ban lettünk egy nadrággal, egy pizsamával és egy kabáttal gazdagabbak. Az első két darab az enyim, Dórié a kabát, aki bár sem a jó idő, sem a tény hogy a lakásban vagyunk nem tette indokolttá, már több ízben elégedetten viselte azt.

Hopp, ki kell vágnom egy legyet a lakásból...

OK, kiment magától. Szóval felmértük a terepet és rendkívül elégedettek vagyunk a látottakkal. Én találtam egy baromi nagy makett boltot, amibe jövő héten mindenképp benézek. Meg nagy eséllyel bemegyek a másik figuraboltba is, és megpróbálok utánajárni hogy hol találom meg azokat az őrülteket itt, akivel játékkatonákat tologatunk a terepasztalon. Ezt elég fura leírva látni...
Meg aztán ott a sportbérlet, annak is a végére kellene járni. Most, hogy az autóügy lassan elrendeződik, minden intézni való elsimul és neki lehet állni kialakítani a rendszert magunk köré. Még Dórinak egy zsíros állás, és megállíthatatlanok leszünk.

Mától külön utakon

Itt az idő. Nem könnyű a búcsú, de úgy tűnik ez a logikus lépés. Majdnem 100000 kilóméter után elválnak útjaink a kis Peugeot-val.

Amikor ideértünk tűnt fel, hogy kicsit ragad a kuplung pedálja. Aztán ahogy néha járkáltunk itt, egyre szarabb lett a helyzet. Most hogy megjött a lóvé az egyetemtől, kerestem egy szervizt, és ma elvittem a kocsit, hogy nézzenek rá. Dél körül hívott a fickó, hogy a kuplungom elszállt, ki kell cserélni az egészet (és még mást is), a javítás nem kevesebb mint 560 eurót kóstál. Visszabattyogtam a szervizbe, hogy beszéljek az ürgével, ugyanis a tököm tele van már azzal, hogy másfél éve két havonta tönkre megy benne valami, és hogy lehet hogy meg se csináltatnám. Mondta, hogy ha gondolom valamennyit fizet érte, és akkor le van tudva a dolog. Megbeszéltük, hogy átgondolom a dolgot, és majd hétfőn visszamegyek, hogy közöljem hogyan tovább.

Abban egészen biztos vagyok, hogy nem tartom meg az autót. Elveszett a bizalmam benne (pedig meg kell hagyni, hogy nem könnyen), és 1500 kilóméternek nem mennék már rendszeresen neki vele. Volt már, hogy Dóriékhoz menet otthagyott az úton és csak azért tudtuk olcsón és gyorsan megúszni a bulit, mert pont egy város mellett voltunk, és Dóri még menet közben kiderítette, hogy hol van szerviz. Ahol meg véletlen pont volt alkatrészük. Szóval ilyet nem kéne játszani idegen országban, szóval a rendszeres utazás vele kilőve.

A dilemma még abban van, hogy hazavigyük-e és ott értékesítsük, vagy inkább itt passzoljuk le a szerelőnek. Még nem világos, hogy melyik éri meg jobban, mert nem tudom, hogy miként tudom kivonni a kocsit a forgalomból otthon.
Ha otthon adnám el, a költségek:
- Meg kellene csináltatni most
- Haza kéne vinni (és bízni benne, hogy hazaérünk vele)
- Vissza kellene repülni
Ezen kívül bizonytalan, hogy el tudom-e adni.
Ha itt adnám el a faszinak:
- Ki kell vonatnom a forgalomból, amiről fogalmam sincs, hogy miként és mennyiért lehet
- Az árból amit "kapok érte" ugyanúgy lejön a javítás díja meg az itteni regisztráció, viszont fixen megveszi (amúgy csak pár száz eurót adna érte, nem robbantanék bankot)

Szóval most az a kérdés, hogy melyik éri meg jobban időben, vesződségben, kockázatban, kivitelezhetőségben?

Várom a javaslatokat!