Vissza a start mezőre

Nagy hír: volt egy állásinterjúm, ami igen nagy dolog mert idáig még egyszer sem jutottam el. Bár valószínűleg ennél tovább most sem fogok, mivel a család egy hollandul beszélő, jogosítvánnyal és több tapasztalattal rendelkező leányt keresett, de azért így is sikerként könyvelem el, hogy a "hiányosságaim" ellenére voltak olyan kedvesek, hogy adtak egy esélyt.:) Elvileg maholnap kiderül, hogy hogyan döntöttek.

A varrásnak meg úgy tűnik, hogy vége. Legalábbis az eddigi formájában,mert a tulajdonos leánynak el kell adnia a "workplace"-t. Mint kiderült, jó ideje már, elég veszteséges volt. Úgy tűnik a válság miatt már itt sem akarnak 70€/db-ért díszpárnát venni az emberek...:).
Viszont Patricia (a chilei tanárnénim) megadta az e-mail címét, telefonszámát, mondta, hogy ha folytatni akarom akkor nála tanulhatok, vannak otthon gépei.De ha valami egyéb varrással kapcsolatos sürgős problémám van akkor is hívjam nyugodtan, segít. :)

Már csak két nap és megyünk haza! :)

A Mikulás aranyos, közvetlen...

Megjött a Mikulás Eindhovenbe. Sőt már el is ment.

Spanyol tengerparti nyaralását megszakítva érkezik Hollandiába a Télapó. Nyilván a Lapp-földön vagy az Északi sarkon vagy tudj'Isten hol található állandó rezidenciáján már elege lett a sok szuvas manóból, akik állandóan hangoskodnak meg kalapálnak meg fűrészelnek, így Miklós bácsi levonult a malagai üdülőbe, és a napsütésben szlopálta a koktélt és szívta a szivart míg nem elérkezett az idő némi ajándékozásra Hollandiában.

Ekkor felkerekedett és barátjával Fekete Péterrel útnak indultak északi irányba, hogy megörvendeztessék a mélyföldi népeket. Miklós bácsi felkapta püspöksüvegét, Péter pedig a legszínesebb bohócjelmezét valamint az édességekkel és ajándékokkal megtömött batyut, és valami szállítóeszköz után néztek. És mivel spanyol honból nem indul közvetlen rénszarvasszán járat Schipolra, Télapóék stílusosan hajón érkeznek egy Rotterdami teherkikötőbe.

Itt tartózkodásuk alatt bőven jut idejük a lakosság boldogítására, ugyanis már november derekán megjönnek, és az itt töltött napokat nyilvános szerepléssel töltik. Ajándékokat azonban csak december ötödikén adnak, szigorúan kedves kis versikékkel kísérve. Önmaguk édesipari hulladékból készült miniatűr utánzata helyett Hollandiában szokás szerint a célszemély nevének hasonló alapanyagokból készített kezdőbetűjét adják. Dolguk végeztével nem késlekednek, és már hatodikán kora hajnalban tovább állnak az első hajóval.

Dióhéjban így zajlik a Mikulás Hollandiában, ami amúgy itt nagyobb muri mint a Karácsony. Az ajándékozást is ekkor intézik az emberek szemben az otthoni szokással. Én ezt a dalt küldöm mindenkinek aki szereti
http://www.youtube.com/watch?v=TfvbJLEn26U

Idén havat is hozott a Télapó, amire nem igazán számítottam, bár így utólag nem tudom miért. Túl hideg ugyan nincs, de azért most megmaradt a hó, meg éjjel fagyott is.
Emellett sor került az itteni első ZH javításomra is, és nem meglepő módon itt sem tanulnak többet a diákok mint otthon.
Röviden így foglalnám össze a heti történéseket, köszönöm a figyelmet, a viszont hallásra!

Furcsa hely ez...

Békésen fogyasztottam az ebédemet, mikor megint megszólalt a sziréna kintről... Egy fura, mélyről induló, egyre magasodó, pulzáló hangjelzés. Ervin is írt, hogy Ő is hallja az egyetemen, ez már elég alapot szolgáltatott rá, hogy úgy gondoljam nem én hallucinálok, így hát rákerestem s ezt találtam:

Megnyugtató...Legalábbis az volna, ha nem lenne gyermekkorom óta egy megmagyarázhatatlan félelmem a légiriadóktól. :) Amúgy meg, se rádiónk, se tévénk...

Viszont van már kulcstartó alkalmatosságunk, merthogy múlt héten meglátogatott Timi barátném s hozott "lakásavató" ajándékokat.:)
Mivel a cég amelyiktől a lakást béreljük, nyomatékosan megkért, hogy semmit ne fúrjunk vagy szögeljünk a falakra,ezért egyelőre egy ilyen megoldás született:

Nagyon örültem, hogy itt volt Timi. Az utóbbi időben (amióta Ők Angliában élnek), kb évente egyszer-kétszer volt alkalmunk személyesen is találkozni. Néztünk várost, megállapította, hogy olyan ez a hely Stratford-upon-Avonhez képest, mintha az Ötödik elem forgatási helyszíne lenne. Hogy ez most bók vagy inzultus az nem derült ki. :D Jövőre kiderül, mert ha minden jól megy és él még akkor a meghívás, akkor legközelebb mi megyünk majd látogatóba, Shakespeare szülővárosába.:)

Amúgy meg már csak 18at kell aludni és indulunk haza. :)

Bag the Hun

Ma egy társasjátékos összejövetel volt a városban, ahova elcsábítottam Dórit is. Ez egy egész napos programnak bizonyult, ami kicsit felkészületlenül ért bennünket, ugyanis reggel óta nem ettünk. Szerencsére mostanra megoldódott minden, megvacsoráztunk és kisimultak a ráncok az arcainkon.

Maga az összejövetel nem vonzott túl nagy tömegeket, de a lényeg, hogy összejöttünk annyian hogy játszunk egy kimerítő parti Bag the Hun-t. Ez egy repülős játék ami az angliai csata idején játszódik. Minden játékos egy rajnyi vadászgépet irányít, az angolok elsődleges célpontjai a bombázók, a fritzek pedig igyekeznek a brit vadászokat távol tartani a bombázóiktól. Szerencsére páratlanul voltunk, úgyhogy Dórinak sem volt választása, és a híres JG 26 gépeit vette irányítása alá :)

Dóri köteléke farkasszemet néz a teájukat félbehagyva levegőbe emelkedő angolokkal.

Én szintén a hunokkal repültem, a két adag bombázó között-fölött helyet foglalva.

A tommyk bár örülnek, hogy ma délután nem kell inniuk a tejes teát, azért ádázan vetik magukat a támadókra.

Az első támadók már át is haladtak a vadászvédelmen...

Megpróbáltunk a nyomukba eredni, mire az angol gépek szendvicsében találtuk magunkat. Ennek eredményeképp Dóri ászának gépét súlyosan megrongálták, és ki kellett ugrania, egy másik gépét szintén eltalálták, de ügyes manőverezéssel meg tudott lógni, és hazavitte a sérült madarat.

A britek utolérték a bombázókat, de három gépüknek is tönkrement a géppuskája, így csak megtépázni sikerült a célpontokat.

Közben Dóri nem hagyta annyiban a dolgot, és kinézett magának egy hurricane-t, ami tűzgolyóként hullott a mélybe.

Az angolok töketlenkedésének meglett az eredménye, felzárkóztunk mögéjük, és elkezdtük kalapálni a gépeik oldalát.

Bajban a tommyk: a zömük lőszer híján leszakadt a harcból, a maradék iszkol, hogy nehogy úsznia kelljen hazáig.

Végül egy bombázó lezuhant, egy másik pedig levált a kötelékből és hazarepült. Dóri az egyik gépét elvesztette, viszont egyet lelőtt ő maga is. Az én gépeim nem szenvedtek sérülést, viszont sikerült elbánnom egy hurricane-el és pár másikat is átlyuggattam, az alvégen pedig még egy hurricane pilótájának kellett megfürödni.

Szóval mulatunk :)

Oktatás (?)

Tegnap megtartottam az első gyakorlatomat a TU/e-n. Tulajdonképpen nem is gyakorlatot tartanak itt, hanem ún. "guided instruction"-t. Ez mondjuk a neve alapján még ugyanaz is lehetne, de az első szócska már sejteti, hogy kicsit más ez mint otthon. A rendszer a következő: beülnek a diákok, akiknek már előre ki vannak adva a házi feladatok és a gyakorlatra szánt feladatok is. Csinálják a feladatokat, és ha elakadnak vagy kérdésük van, akkor hozzám fordulnak. Amúgy nekem az ég világon semmi dolgom nincs. Ja, és persze nem kötelező a gyakorlaton részt venni (már a diákoknak).

A többiek mondták, hogy eleinte sokan lesznek, aztán majd csökken a létszám. Hatan voltak. Bejöttek, elmondtam ki vagyok, meg hogy szóljanak ha van valami bajuk, ők kipakolták a könyveiket és kötetlenül nekiálltak feladatokat csinálni. Közben persze beszélgettek, egymást kérdezték, hogy kinek mi jött ki, amikor kicsit megunták, megnéztek egy videót a youtube-on, aztán folytatták a feladatokat... Így el is telt másfél óra, egy szót nem szóltunk egymáshoz. Én sem erőltettem a dolgot, úgy vagyok vele, hogy a világon semmi közöm hozzá, hogy mit csinálnak egy olyan gyakorlaton, amin nem kötelező részt venniük. Pláne, hogy jóformán nekem sincs semmi feladatom, nem kell a táblánál magyaráznom, stb... Közben én is dolgozgattam, csináltam a saját munkámat, aztán amikor letelt az idő, elköszöntünk és mentünk a saját dolgunkra.

Érdekes rendszer annyi szent...

Lunteren

A hét elején oda voltam Hollandia közepén az éves holland valszámos arcok találkozóján. Nem egészen tudtam mit is várjak ettől az egésztől, de végül is kellemesebb volt, mint hittem. Az út különösebb esemény nélkül telt, talán az egyetlen érdekesség, hogy a földgolyó egy olyan helyére kerültem, ami még az alföldnél is laposabb. Gyakorlatilag egy vakondtúrásnyi változatosság sincs a tájban, és pont ez az amitől meglehetősen érdekes látványt nyújt. A folyóknak hiányoznak az árterei, nincs dzsumbuj a partjukon, jóformán partjuk sincs, csak egy mező közepén megy egy nagy adag víz. Érdekesen fest.

Maga Lunteren egy kis üdülővároska konkrétan Hollandia közepén egy bazi nagy erdőben. Ez azt jelenti, hogy eléggé szép helyen voltunk, és mivel az időnk is aránylag jó volt, a délután remek alkalom nyílt a sétára. Ezt mindkét nap elkövettem, első nap társasággal, aztán tanulva a hibából másnap már egyedül. Az első séta ugyanis inkább futóversenyre emlékeztetett, így nem nagyon volt időm a környezettel foglalkozni. Így másnap okosan külön mentem, és megnéztem magamnak a városkát, ami annyira kicsi, hogy a szembe jövő emberek köszöntek.

A népek nagyon jó fejek voltak, több emberrel is megismerkedtem, és legalább most már az Eindhoveniek többé-kevésbé tudják, hogy ki vagyok :) Amúgy eléggé nemzetközi társaság volt, beszéltem norvég, francia, kínai, amerikai, izraeli, portugál, lengyel, német arcokkal. Úgy tűnik itt ez nem olyan meglepő dolog, nagyon vegyes a társaság.

Az előadások is elég színvonalasak voltak, úgy fest hogy nagyon komoly emberek voltak a meghívott előadók. Persze nyilván az ember az ég világon semmit nem tanul egy konferencián (legalábbis én biztos nem) de egy két érdekességet azért lát jó esetben. Szerintem ez elég érdekes pl
http://www.youtube.com/watch?v=Yxj1_52EAXA
Emellett volt azért olyan is amiből egy árva szót nem értettem, meghívtak egy kvantum-fizikust is, aki a területéről mesélt két órában. Még csak halvány fogalmam sincs arról, hogy mi a fenéről lehetett szó, de pont ezért elkezdett érdekelni a dolog.

Rakok fel egy adag képet is csak így ömlesztve.

De Creatiestudio

Szépen lassan kezdem elsajátítani a varrás művészetét. A poén az, hogy a "szakszavakat" egyelőre csak hollandul tudom, nehéz lesz elmagyarázni otthon, hogy mit hogyan csinálok.:)

Az "alkotó műhely" olyan 15 percre van bicajjal, át a belvároson. Az épület maga, suli lehetett régen (amire a Gymnasium feliratból lehet következtetni :) ) és az alacsony bérleti díj miatt sok hasonló design cég bérel még ott szobákat.
Imígyen néz ki:

Belülről pedig:

Nagyon élvezem egyébként, mindig vigyorogva megyek és jövök, ez az első kreatív dolog amiben úgy tűnik, hogy jó vagyok. Patricia, a 60 körüli chilei származású néni, aki tanít, nagyon kedves, mindig dicsérget és mivel csak hollandul beszél ezért rákényszerít, hogy tanuljak nyelvet is.:)
Egyelőre csak kisebb dolgokkal kellett megbirkóznom önállóan, múltkor tűpárnát csináltam, ma meg, mivel meglátta a 8 évvel ezelőtt egy régi pólómból, kézzel összeeszkábált fényképező tokomat, úgy döntött, hogy olyan fényképezőgép tatyót csinálunk, ami alkalmas is feladatának betöltésére.:)


És ha minden igaz akkor kedd és csütörtök esténként nyelvsuliba is fogok járni nem soká,mert sikerült találni egy rendkívül jó árfekvésű tanfolyamot. (Bár jelenleg, pont ezen jó tulajdonsága miatt létszám stop van, de azt ígérték, hogy szólnak ha feloldják).

Lassan de biztosan haladunk... :)

Magnetron kalandjai

A héten több örömteli dolog is történt, amiről be lehet számolni. Talán még emlékszünk, hogy a lakásban nincs sütő, csak gáztűzhely. Azaz hogy nem volt sütő, csak gáztűzhely. A héten megrendeltünk egy kombi-magnetront, ami meg is érkezett a hét közepén. Akinek a kombi-magnetron fogalma nem mond sokat (ahogy nekem se mondott nem sokkal ezelőttig), annak annyit kell tudnia hogy így néz ki

és nevével ellentétben nem egy szuperhős, hanem egy mikró, egy grill és egy sima sütő egyben. Bár eddig sem lehetett panaszunk a fogyasztott ételek változatosságára, azért nagyon csúcs, hogy már tudunk sütni is. Meg a reggeli (instant) kávé is valamivel gyorsabban készül el a mikróval. Eddig csak mirelit pizzával avattuk fel (amit ne becsüljünk alá, ez étrendem 90%-át tette ki éveken át), de már vettünk jénait, és a hétvégén egy pazar rakott karfiollal ünnepeljük a sütőnk meglétét.
A végső hely amúgy természetesen nem az ebédlő asztal, a két asztal közé rendeltünk egy tárolóhelyet is

Kicsit zsúfoltabbá vált a lakás, de mindenképp megéri, és szinte azonnal hozzá is szoktunk. Hozzá kell tenni, hogy több hasonló dolgot biztos nem fogunk venni, mert nincs hely, viszont nem is hiányzik más.

Ezen kívül egy hajnyíróval is gazdagabbak lettünk, ami szintén nagy hiányt pótol. A komfort érzetem leírhatatlan magasságokba emelkedett amikor rövidre nyírt hajjal tömtem a képembe a fagyasztott pizzát. Remélem mindenki át tudja érezni, ha nem, próbáljuk ki milyen érzés!

Szóval szép kis hetet tudhatok magam mögött. A jó hangulatot még az egyetemre kiállított, beteg japán horrorfilmbe illő ocsmány fejek sem  vetették vissza, mi több, fokozták

A jövő hét elején pedig üdülni megyek, pontosabban egy konferenciára. Lunterenben minden évben megtartják a holland (vagy itt dolgozó) valszámos emberek összejövetelét. A program alapján tényleg inkább üdülésnek igérkezik, elég talán annyi, hogy a 12:45-től 15:30-ig nyúló ebédszünet utáni napirendi pont a tea...

Képregény

Háháááááááá! KENYÉÉÉÉÉÉR!

Jó étvágyat!