Cédrus utcai helyzetjelentés

Úgy fest egy darabig még ez a rendszer fog működni. Már hogy hétvégén írok.
Javuló tendenciát mutatok, a héten többnyire már egész normális módon tudtam kikelni az ágyból, sőt hazaérkezéskor is már-már az emberéhez igen hasonló viselkedést produkáltam. De a gondolataim megfogalmazása már túlmutat a képességeimen hétköznap esténként.

Futni is csak hétvégente járok el -amíg az anyagi helyzet nem rendeződik teljesen, addig a sport és a figurafestés/tologatás pihenőpályára áll. Nem mintha képesnek érezném magam egy rögbi edzés beiktatására munka után. Bár ki tudja, lehet hogy külön jól fog majd esni. Sok reménnyel azonban amúgy sem kecsegtet a rögbi, mivel a neten található információk szerint rohadt messze van (ez a kisebbik gond) este fél 9-től 10-ig. Na ne má'... addigra én már rég megittam a meleg kakaót. Remélem ez csak valami tévedés, amikor kiváltom a bérletemet majd rákérdezek.

A bérletet amúgy mindenképp kiváltom, ugyanis a hülyének is megéri. 70 vagy 80 euro egy évre, és azt csinálsz amit akarsz. Ezt nem úgy értem, hogy írásban áldásukat adják minden az adott évre tervezett tevékenységedre, hanem hogy az adott évben minden sportot űzhetsz, ami a listán szerepel. Körülbelül ez a lista:
http://venus.tue.nl/sci-cgi/sci_7014.opl
Azért ebből csak találok valamit, ami normális időben van és jó buli, még ha a rögbi ki is esik. Ha más nem kondizni fogok járni, Botond amúgy is rágja a fülem, hogy menjek el vele.

Mondjuk ez egyben az élelmiszer fogyasztásom megugrásával is fog járni, amit nem bánok, mert enni jó. Még itt is. Amikor az interjún voltam, és beszéltem Tádéval, teljesen kétségbe ejtett, mivel közölte, hogy szar a kaja itt. Ezt a dolgot most sem értem egészen. Eleinte úgy véltem ez abból fakad, hogy nem szoktam a városban kaját venni, és hogy talán azzal lehet a gond. Aztán amikor néha elkísértem kajálni, akkor jöttem rá, hogy más fogalmaink lehetnek az ételről úgy egészében is. Vett egy szendvicset, ami így távolról elég jól nézett ki, sonka, sajt zöldség egy jóféle nagy kifliben. Leült, kezébe kapta a sószórót, és telenyomta sóval, majd ugyanezt eljátszotta a borssal is.

Na nem is ez a lényeg, a kaja rendben van, bár azért vannak érdekes dolgok. Például, hogy paprika nincs. Mármint a TV paprika meg a hegyes erős paprika hiányzik. Elvétve van pritaminpaprika, de ennyi. Ma jót mosolyogtam, a paprikás szalámi csomagolásán amit vettünk, pritaminpaprika ábrácska van, jelezvén hogy paprikás. Olyan kedves, szerintem ezeknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy az igazi paprikának milyen az íze. És szemlátomást arról se, hogy a fűszerpaprika hogy néz ki :)

Van viszont hal, minden héten zúzok lazacot meg pisztrángot is, amitől nagyon elégedett pofát szoktam vágni. A boltban kapható cuccok teljesen frankók, a sonka meg a felvágottak hibátlanok. Húsból nagyon sok eleve fűszerezettet lehet kapni, meg fasírtnak összeállított darált húst stb. Viszont a legegzotikusabb húsáru amit kapni lehet az a csirkecomb. Talán szárnyat találtunk még, de nagyon keresni kellett. És ha azt gondolnánk, hogy azért van, mert ők milyen kifinomultak, hogy nem eszik meg a sok szart, jusson eszünkbe az is, hogy nem egyszer nyersen fogyasztják a husit, mint ahogy azt Tádééknál a belga vacsorán megtudtuk. Nem azt akarom én mondani, hogy a tatár bifsztek rossz dolog, de talán rávilágít arra, hogy csak arról van szó hogy mindenki a maga módján hülye.

A kenyerük még ami kissé érdekes, bár elég sok helyen tapasztaltam már a világban, hogy a kenyérsütés rejtelmeit nem sikerült kitanulni. Kihoztuk magunkkal a MolnárG-től kapott kenyérvágókést, de kenyeret nem vágunk. Nehéz ugyanis olyat venni, ami nincs előre felszeletelve. Ami nem is lenne baj, csak míg nálunk a kenyér és szeletelt kenyér (legalábbis többekben) két külön fogalom, itt nincs megkülönböztetve. Szeletelt kenyér van. Viszont érdekes módon nem hiányzik, bár nyilván jól fog esni, ha hazamegyek.

Ha jól meggondolom, nem is értem, hogy a kaja témát miért nem osztottam meg eddig itt, hiszen elég központi helyet foglal el az életemben.
Viszont mára elég, majd még visszatérünk erre.
Most meg sétálunk egyet.

Kicsit szürke hétköznapok

Sötét volt reggel. Mikor Ervin ébredezett, nem akartam elhinni, hogy már mindjárt 8 óra. Pedig az volt. :)
Állítólag baromi nagy mázlink volt az eddigi napos, meleg idővel, nem sűrűn fordul elő az ilyesmi. Jelenleg ilyen:

Amúgy telnek a napok. Ervinnek javarészt munkával, nekem javarészt munkakereséssel. Több frontot próbálom bevenni a holland munkapiacot.
Egyrészt, regisztráltam több au pair közvetítő honlapon. Ennek eddig nem sok eredménye van. Hétfőn ugyan majd' kiugrottam a bőrömből midőn láttam, hogy egy pontosan rám szabott munkalehetőséget kínáló, eindhoveni család bejelölt mint "kedvenc", de azóta nem történt előrelépés az ügyben. Pedig  nagyon lelkes volt az automatikus válaszlevél amit a nevemben küldött a közvetítő, mikor én is "kedvenc"-emmé jelöltem őket... :)
Másrészt, regisztráltam a holland munkaügyi(?)nél is. Ott elvileg kapok email-t valahányszor az önéletrajzomnak megfelelő álláslehetőséget találnak.
Harmadrészt meg csinálom amit a magyar au pair közvetítő csajszi tanácsolt, az áruházak hirdetőtábláira rakom ki a hirdetésemet. Gerillamarketing. :)
 Addig is amíg nem lesz állás, önkéntesnek állok. Két szervezetet is találtam a városban akik foglalkoznak önkéntes munkák bonyolításával. Hétfőn kiderül, hogyan megy ez itt. Várom már, legalább szocializálódok,találkozok hollandokkal, hátha ragad rám egy kis Dutch.:)

Lassan egy hónapja lesz, hogy kint vagyunk (gyorsan telik az idő), de azért akad még ügyintézős dolog bőven. Ma reggel voltunk az adóhivatalban mert felmerült pár kérdés az autó honosíttatás meg egyéb adóügyek kapcsán. Ervinnek meg az a határozott véleménye, hogy nem adócsalással kéne kezdeni az itteni életünket...Ki érti...:)

És hát van még mit beszerezni a háztartásba is. Múlt vasárnap krumplipürét akartam csinálni ebédre, de már csak a kaja felrakása után jöttem rá,hogy bizony nincs törőnk s mivel itt vasárnap zárva vannak a boltok,így nem is lesz. Felmerült, hogy majd Ervin ököllel zúzza szét a krumplit, de ezt hamar elvetettük.Viszont éles elméjű Kedvesem nem esett kétségbe és a Rékától búcsúajándékba kapott 1l-es Jim Beam üvegével szanaszét passzírozta a ételt. :) És mivel jó gyerek, nem hagyott kárba veszni egy falatot sem:

És végül mindenkinek,aki szereti:
Számtalanszor eszembe jutott már, hogy csinálok róla képet, de ma reggel végre gép is volt nálam, így meg tudom mutatni, hogy:

Itt lakunk az Eindhoven Packers mellett. :)

Hétvége, nyugodtság

Ismét vége egy hétnek Eindhovenben, nem tudom, hogy ez a világ többi részén is így van-e. Mostanra egy nagyobb semmittevés van előirányozva, amihez komoly munkával tartom magam eddig. Kissé sokat kivett belőlem az elmúlt pár hét és nem igazán sikerült kipihenni magam -fárasztóbb ez a gondolkodósdi mint hittem.

Persze jövő hétre is van még dolog, nincs még biciklink és a kocsit sem honosíttattam. Emellett még adóügyeket is érdemes volna intézni, ugyanis némi visszatérítésre számíthatok a TB-ből. Viszont sikerült telefont szerezni magunknak. Ez Dóri nélkül nem sikerülhetett volna, én ugyanis olyan szinten sügér vagyok az ilyen dolgokhoz, hogy szinte már magam sem hiszem. Bevonultunk a Vodafon-hoz, és közöltem a pultossal, hogy telefont akarok. Azt hittem ennyi elég lesz. Azt mondta, hogy ez nem úgy van, papírt kell szereznem a városházán, amivel igazolom hogy én itt vagyok letelepedve. Ebbe azonnal bele is nyugodtam, mire Dóri közbelépett és kezébe vette az ügyet. 5 perc múlva telefonnal a zsebünkben battyogtunk haza.
Mint kiderült, a gond ott volt, hogy a csaj előfizetéses (?) telefont akart alapból nekünk adni, mi meg kártyásat (?) akartunk. Azt hiszem Dórit mostantól mindenhova magammal hordom...

A meló azon túl, hogy fárasztó (bár szerintem csak hozzá kell még szoknom) teljesen príma. Elég laza a munkaidő, általában fél 10 felé érek be és 4 körül jövök el -ekkorra már úgy szoktam érezni, hogy a fülemen folyik ki az agyvelőm. A témavezetőm jó fej, minden héten legalább egyszer összefutunk átbeszélni hogy mi van, és nagyon segítőkész. A héten nagyjából előálltam az első érdemleges munkámmal, egy egyszerű problémát gondoltam át és próbáltam valami eredmény félét produkálni. Tegnap küldtem át neki, elvileg jövő hét elejére megnézi. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy szar-e az egész :)
Ha ez megvolt, és véletlen kiderül hogy úgy ahogy rendben van, akkor megírom végre hogy mi a nyavalyával foglalkozok.

Búcsúzóul pár képet rakok fel. Az utcában amerre a boltba járunk valaki elérte az 50-et, aminek örömére a háza és a ház környéke fel lett díszítve. Egész hétre kint is hagyták ezt a csodát.

Akkor és most

1944 szeptember 17-én mintegy 30000 szövetséges ejtőernyős ugrott Hollandia területére, és ezzel kezdetét vette a Market Garden hadművelet. A cél a Rajnán való átkelés volt, melyet Montgomery úgy kívánt megvalósítani, hogy a deszantosok meglepetésszerűen elfoglalják a hidakat Eindhoven, Nijmegen és Arnhem városaiban és annak környékein, miközben a brit 30-ik hadtest a 69-es országút mentén előrenyomul és sorban szabadítja fel az előre bedobott ejtőernyősöket. A szövetségesek reményei szerint így utat nyernek a Németország északi felén elterülő síkságra, és a háborút karácsony előtt befejezik. Nem így történt...

Eindhoventől északra, a fronttól durván 15 km-re érkezett az amerikai 101-ik légideszant hadosztály, hogy elfoglalja a Son-ban és Veghel-ben levő hidakat, majd délre nyomuljon és Eindhovenben találkozzon a brit páncélosokkal. Bár a Son-ban levő hidat felrobbantották a védők, az amerikai csapatok nagyobb összecsapás nélkül tudtak bevonulni Eindhovenbe, és szeptember 18-án csatlakoztak a britekhez, Eindhoven felszabadult.

Bár a felszabadulást egész Hollandiában ünneplik, Eindhoven külön ünnepli felszabadulásának napját, ami nem is csoda, hiszen egyrészt Hollandia (lényegében) többi része csak a következő év májusában szabadult fel, másrészt pedig így kikerült a tűzvonalból, amiben az itt található Philips gyár miatt igencsak benne volt. Tulajdonképpen ez az oka, hogy a város annyira modern: a háború első felében a szövetségesek bombái hullottak a városra, majd a felszabadítás éjszakáján a belváros kellős közepén parkoló tankokat érte német bombatámadás. Így lényegében a háború végére nem maradt ép ház a városban.

Az évforduló alkalmából felkerekedtünk, hogy utánanézzünk a vonatkozó dolgoknak a környéken.

Ez a templomtorony a várostól északra található, a Son-ból idevezető út mentén. Ma is láthatóak rajta a golyónyomok, amelyeket az amerikaiak lövedékei okoztak. Ez azoknak lehet érdekes, akik olvasták a Band of Brothers-t, ugyanis ott írják, hogy mikor vonultak be a városba, egy mesterlövész megsebesítette John W. Kiley kapitányt, ennek nyomán kerültek a lövedéknyomok a toronyra. Amúgy nem tudni, hogy hol volt a lövész. Jah, és a filmsorozatban ez a jelenet helytelenül nem az Eindhovenbe való bevonuláskor van, hanem később. Csak úgy mondom...

Ez az Airborne memorial, ami a 69-es út (Hell's Highway) mentén van Eindhoven és Son között (az Airbornelaan-on, ki hitte volna). Itt segédkeztem pakolni...

Az út mentén, ahol a felszabadítók haladtak, végig fényfüzérek vannak, ezekről majd igyekszünk kicsit gyengébb fényviszonyok mellett is képeket csinálni, elvileg még fent lesznek egy darabig.

Egy hagyományörző bácsi motoron a város egy véletlenszerűen kiválasztott pontján.

A 69-es országút akkor és most. Kicsit már kellemesebb a környezet, nem kell kerülgetni a kilőtt Shermanokat. Ugyanakkor a kép érzékelteti miért is lett Hell's Highway a neve.

Itt csatlakoztak egymáshoz az amerikai ejtőernyősök, és a brit páncélosok: Eindhoven felszabadult! Bár annak idején erről nem voltak meggyőződve a kép résztvevői, ugyanis a kép aljánál szorgosan ássák a rókalyukat a fiúk.

Az Easy század Eindhovenben. Talán a könyv szereplői is rajta vannak a képen, nem bogarásztam át. Annak akit érdekel, házi feladat.

Brit tankok a Stratumseind-en. Ma ez az utca az Eindhoveni szórakozóhelyek gyűjtőhelye.

Mára ennyi, aludjatok jól és egyetek rendesen.

Szép idő volt

Történt tegnap, hogy nagyon szép napos idő volt, és mivel amúgy is tervben volt egy második VH-s helyszín bejárás, hát útnak is indultunk. Autóztunk és sétáltunk a városban, szép hely ez. :)

Az egyik megállónk egy emlékpark volt ahová megérkezvén láttuk, hogy egy rendezvény érhetett nem oly rég véget. Éppen pakolászták a székeket, meg búcsúzkodtak a népek.
És mivel Ervinnek igen sudár a termete, ezért jól be is fogták dolgozni:

 Aztán szóba elegyedtünk a kedves idős hölggyel, aki kicsit tört de mégis tökéletesen érthető angolsággal mesélte el, hogy bizony az ő egyik unokája is rögbizik. Aztán sztorizott még egy kicsit a többi unokájáról is, majd utunkra engedett és sok sikert kívántak az életünkhöz itt.:)

Azután a belváros felé sétáltunk:

Itt kezdődik a "buli utca". A szórakozni vágyó fiatalok ide jönnek esténként, ugyanis itt vannak a legjobb krimók.

 

Ez meg itt egy szép templom:

Ezek meg mi vagyunk:

Nincs címe

Újabb hét ért véget Hollandiában, lassan elrendeződnek a dolgok és felvesszük a ritmust. Minthogy a héten elintéztük a regisztrációt, hivatalosan is megjelentünk Eindhoven térképén, ami Dórinak annyit tesz, hogy tud munka után nézni. Emellett el tudtuk simítani a többi elintézni valót is, név szerint a bankszámlám rendbe került, a fizetésemet is megkapom, valamint a TB-nk is el van rendezve.

A TB intézményével nem vagyok teljesen megbarátkozva, bár hozzá tartozik, hogy az otthoni rendszert egyáltalán nem ismerem. Itt az van, hogy havi 100 eurót fizetek, ami mellesleg egy rendkívül kedvezményes, csak a TU/e bevándorlóinak fenntartott csomag. Ez az alap csomag, ennél már csak feljebb lehet menni, ha különleges szakorvosi ellátásokat is fedeztetni akarunk, mint pl fogászat, szemüveg, satubbi. Azonban emellett évi 220 euró önrész is tartozik a termékhez, azaz ha orvoshoz kell mennem, akkor lényegében azt én fogom fizetni. Annyi tartozik azért még ehhez, hogy úgy hallom a kórházi ellátás itt megfizethetetlen, így lényegében akkor fizet a biztosító, ha az  kórházi ellátásban részesülünk. Gondolom a minősége kiváló, csak ugye az ember remélhetőleg nem fog befeküdni, valamint nem kell szakorvoshoz fordulnia. Mindegy, ez van, még agyalok rajta, hogy szenvedjek-e komolyabb balesetet minden évben, hogy úgy érezzem megtérül a kifizetett összeg...

Túl ezen még az autó kérdését kell rendezni, erre valószínűleg a jövő héten kerül sor. Azt követően pedig jöhet a móka, kiváltképp a sportcentrumra és a rögbire vagyok kíváncsi.

Addig is, a múltkor ott hagytuk abba, hogy megérkeztünk a kampuszra. Most nézzünk szét kicsit az egyetem területén is. Kezdjük rögtön azzal, hogy ha dokumentálni akarnám az egészet, amit eszem ágában sincs megtenni, azzal kb a 4 évre elegendő bejegyzésem lenne, ugyanis kb akkora területről van szó, mint egy kisebb városrész.

Az én épületem viszonylag közel helyezkedik el a bejárathoz, kb 8 perc alatt beérek a szobámba. Az épület amiben vagyunk zsír új, olyannyira, hogy a melósok még fúrnak-faragnak benne, az épület körül meg még most építik az utakat.

A képeken amúgy nem látni azt az épületet, ahol én dolgozok (esett az eső, ezért nem sokat fényképeztem kint), de talán valamelyest érzékelhető, hogy félkész állapotban van minden.

Belülről így néz ki a dolog. Alapvetően egy könyvtárnak, pár tanteremnek és az idő elütésére alkalmas helyeknek ad otthont az épület alsó része, míg a felső szinteken vannak a dolgozók szobái, illetve talán ott is van néhány tanterem.

A mi szintünkön van egy kis terasz is, ahol még mindig nem világos, hogy lehet-e dohányozni. A szobák ultra biztonságosak, ugyanis egyetlen kulcs van minden szobához, a kulcsok pedig egy páncélszekrényben vannak a folyosó végén. Szerintem elég idétlen rendszer, nem egyszer fordult már elő, hogy Paolo nem rakta be a kulcsot a széfbe, mi meg Botonddal toporogtunk a szoba ajtajában amíg megjött. Mondjuk a titkárnőnek van olyan kulcsa ami minden ajtót nyit a folyosón, de nyilván nem akarja az ember állandóan ugráltatni. Amúgy meg érthető, hogy nem mindig rakjuk vissza a kulcsot a széfbe, mivel ez kissé kényelmetlen, ha az épület másik végén van a szobánk.
Ha még azt is hozzá vesszük, hogy azokba a szobákba, amelyek nem kifelé, hanem az épület belseje felé néznek, a közös folyosóra nyíló ablakon át simán be lehet jutni, kimondottan idétlennek tűnik ez a túlbiztosítás. Elvileg már tűnt el telefon ilyen szobából...

Amúgy maga a meló jó, majd valamikor azt is megírom, hogy mivel foglalkozom. A srácokkal egész nyugodtan lehet együtt dolgozni, ugyanis nagyjából úgy vázolható fel a folyamat, hogy reggel 9-10 között beérünk, leülünk az asztalhoz, elővesszük a cikkeket, könyveket, jegyzeteket, és piszkosul elkezdünk gondolkodni. Ezt a folyamatot mindhárman csendben végezzük, miközben fogjuk a fejünket nagyon. Dél körül a kemény munkát megszakítjuk egy ebéddel, és amikor délután úgy érezzük, hogy mára már eleget gondolkodtunk, elindulunk haza.
Nekem való.

Kis színes

Végül nem sikerült olyan hamar megírni az elmúlt napokban történteket... Ez részben annak köszönhető, hogy sok apróság történt, részben meg annak, hogy elkezdődött az NFL alapszakasz és mivel Gamepassal minden meccset meg tudunk nézni, ezért szabadidőnk jelentős hányadában ezt is tesszük.. :)
No de akkor itt egy hírösszefoglaló :)

Múlt héten csütörtökön Ervin be tudott térni a HR-es hölgyhöz megbeszélni, hogy mi minden teendője van, meg tulajdonképpen mi végre vagyunk mi itten. :) Ott sok érdekességet megtudott az anyagi javaink alakulását illetően, kiderült, hogy kap az egyetemtől bringavásárlós pénzt, illetve sok egyéb mellett elmondta, hogy nyitottak Néki bankszámlát,már érkezése előtt a Rabobanknál (igen RABOBANK, a telefonos elérhetőségük meg Rabomobil néven fut...:) ). Így másnap elég volt csak bemennie a fiókba, mondani, hogy ki Ő és már a kezébe is nyomtak kártyát, szerződést, tudnivalókat.
Még csütörtökön beugrott hozzánk a lakásügynökség embere, aki elmagyarázott mindent, hogyan működik a szellőztető rendszer, hol vannak a fedett bicajtárolóink meg ilyesmik.
Aznap még IKEA-ztunk, de arról már volt szó bővebben.

Szombaton voltunk szocializálódni, Tádé tartott magyar vacsorát barátainak, kollégáinak. Elvileg 4re mentünk volna segédkezni, de út közben kiderült, hogy vasárnap itt nincsenek nyitva az élelmiszerboltok, így még bevásároltunk, hazajöttünk, úgyhogy majdnem oda is értünk fél6-ra. :) Baromi jók lettek a kaják (bakonyi csirke, rakott kel, marhapörkölt) meg volt pálinka is, amit elég nehezen bírtak a mindenféle egyéb náció szülöttei. Nagyon jó buli volt, tök jókat beszélgettünk francia, belga, olasz, mexikói meg mindenféle országból jöttekkel. :) Vasárnap regenerálódtunk meg meccseket néztünk este.

Ma pedig elérkezett a várva várt nap, 10:30ra mentünk az Expatcenterbe regisztráltatni magunkat, mint hollandiai lakosokat. Ezt a procedúrát a városházán lehet bonyolítani ami egy igen érdekes épület, a neve Kennedy torony.

A regisztrációnál kiderült, hogy az egyetem csak Ervinnek kért időpontot,rám nem számítottak, de ismét csak nagyon segítőkész volt minden ügyintéző, megcsinálták egy füst alatt az én BS számomat is. Ezen szám birtokában lehet innentől kezdve munkát keresni.
Apropó munka, mint ahogy azt már otthon is terveztük, egyelőre au pair állást fogok keresni, amíg meg nem tanulok tisztességesen hollandul. Több beszélgetés alkalmával feljött ez már, eddig mindenki biztatott, állítólag nagyon hatékonyak a környékbeli aupair közvetítő ügynökségek. :)

Minden olyan nagyon jól alakul, hogy most nagyon bizakodó vagyok.

Ezt meg ma kaptam az utcán:

A megnyerő arcú fiatalember a holland Munkáspárt tagja, ha jól sejtem a szavazatomat akarták megvásárolni. :)

Út a munkába

Egy kis városnézés mostanra, később pedig jön maga a munkahely. Talán korábban emlegettem már, hogy az út elég hosszú, bár most már bő fél óra alatt bent vagyok. Szerintem Maki sétája az egyetemre Padovában jóval királyabb volt, mint az enyém itt, de mondjuk ezt összességében nem gondolom túl meglepőnek. Azért nekem ez is bejön, jó tágasak az utcák, rendezett minden amitől jól érzi magát az ember.

Ahogy elhagyom a színes ablakos házat ahol lakunk, azonnal beveszem magam a kis utcákba, ahol már jártunk egyszer egy korábbi bejegyzésben.

Ezt követően kibukkanok a régi Philips gyár mellett, és a mellette levő utat követem. Nem tudom miért régi Philips gyár, de mindenki így emlegeti.

 

Ismét kis utcák következnek, egy macskával, ami eddig mindig egy ház ablakában szunyált. Ma nem volt ott, szerintem azért, mert most volt az első esős nap, mióta kint vagyunk.
Jut eszembe, a házaknak itt nincs előkertje, azaz közvetlen az ablak előtt visz a járda. Még nem láttam olyan ablakot, amin ne lett volna függöny. Elhúzva. Pedig nem ezt hallottuk a hollandokról indulás előtt, na nem mintha hibáztatnám őket.

Amikor kijövök a sorházak közül, a PSV stadionja mellett találom magam, ami mentén a belváros felé veszem az irányt. Eddig nem tűnt fel, hogy lett volna meccs, de kíváncsi vagyok milyen lesz a város, ha a BL-ben játszik a csapat.

A nagyobb utak a városban külön buszsávokkal rendelkeznek, ami az út közepén fut. Így lényegében három részre vannak tagolva ezek az utak: a középen levő buszsáv, és két oldalt a sávok a személyautóknak. Emiatt itt a fákban gazdagabb részek sokszor a főutak, a kis utcákon a sorházak között kevesebb növényt látni. Olyannyira, hogy még a buszmegállót is benőtte a gaz.

5 perc múlva megérkezünk a belvárosba. Egy nagyobb téren haladunk át, ahol keddenként piac van. Itt zömmel zöldséget, gyümölcsöt, halat, sajtot lehet venni, de vannak ruha és szövet árusok is. Még nem próbáltuk ki milyen innen venni a kajafélét, de ami késik nem pontos.
Ja igen, meg még előtte elmegyünk a fura épület mellet is.

 Ha túl vagyunk a piacon, át kell kelnünk az állomáson. A vasút kelet-nyugati irányban vág át a városon, az állomás pont a központban van. Ahhoz, hogy átjussunk a sínek túloldalára, át kell mennünk az állomáson, ami lényegében a vágányok alatt helyezkedik el.
Az állomás mindkét oldalán van egy kisebb biciklitároló is, ami éppen csak ki tudja elégíteni az erre járók igényeit.

Ha átjutottunk a túloldalra, jobbra fordulunk, elhaladunk a Rabobank mellett (nem tudom miért, de imádom a nevét), kikerüljük a gyilkosság helyszínét, majd a nagy bowling bábuk után már meg is érkeztünk a TU/e kampuszára. Amiről majd később.