Még egy kis Long Beach

Nem igazán sikerült időt találnom a konferencia alatt, hogy további fényképeket rakjak fel, úgyhogy ezt most Madisonból pótolom.

Dél Kaliforniában is tombol persze a karácsonyi hangulat, mindenhol a szezonnak megfelelő díszítések, karácsonyfák, a boltokból ünnepi dalok hangja szűrődik ki. Csak éppen a szezon maga hiányzik. Érdekes hogy mennyire nem passzol össze a pálmafa meg a Mikulás - már persze egy olyan fráternek mint én, aki még ezt nem tapasztalta.

A konferencia méreteire utaltam már korábban is, de gondoltam megéri feldobni egy képet is. Nonszensz. Meghallgattam hogy állunk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, bár sajnos az AlphaGo meg az AlphaZero előadásokról pont lemaradtam, pedig érdekelt volna. Viszont néztem botokat navigálni meg helymeghatározni a Doom-ban. Vicces. Mondjuk azt furcsálltam, hogy sok érdemi információ nem hangzott el ezek alatt az előadások alatt, inkább ilyen 'ide nézzetek milyen ügyes vagyok' hangulata volt a legtöbbnek.

Utolsó nap még egyszer lementem a kikötőbe. Az ott fent elvileg valami híres hajó, a Queen Mary. Ma jártam Madisonban a Monona tónál, ellenpontozásképp felrakok képet arról is.

Úton

Na, már megint a világot járom. Ezúttal Long Beach, California az úticél. Ez tulajdonképpen Los Angeles alsó, mindőssze fél órára a reptértől autópályán (a reptér amúgy LA belvárosától délnyugatra van, amikor legutóbb jártam itt, odáig majdnem 1 óra volt pályán az út). Persze ezidő alatt nem hagyjuk el a várost. Jó bazinagy város.

Van ez a legenda, hogy amikor egyszer áramszünet volt LA-ben, akkor többen felhívták a 911-et hogy furcsa fények vannak az égen. A csillagok. Tanúsíthatom, csillagoknak nyoma sem látszik, az ég alsó fele folyamatos narancssárga derengésben van éjszaka, pedig tiszta az idő.

A konferencia Long Beach belvárosában, a tengerparton van. Kellemes kis hely.

Az én szállásom egy másik, LA egészéről valószínűleg reprezentatívabb képet adó környéken található.

Ilyen alkalmakkor nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ott nőttem fel ahol :) Szerintem sokszor nem értékeljük ezt eléggé, de az utazás felnyitja az ember szemeit.

A konferencia amúgy batár nagy, bő félórát álltam sorba a regisztrációnál.

Ezen felül az is kiderült, hogy ezek az emberek nem normálisak. A poster session este fél 7-kor kezdődik, és fél 11-ig tart. Ezek állatok. Sajnos nekem is kell holnap posztert bemutatni, úgyhogy nincs mese, ott kell lenni, de nem kizárt hogy azért fél 11-ig akkor sem fogok ott ácsorogni. Minden esetre az tuti, hogy ide tőbbet nem jövök :) Furcsa hely ez.

HEMA

Szerintem sokunknak megfordult a fejében a gondolat hogy meg kellene tanulni vívni. Nekem megfordult, de valahogy az olimpiai vívás soha nem vonzott - nem éreztem "helyesnek".

Aztán pár éve ráakadtam a dologra amit hiányoltam. Ez a dolog a HEMA, avagy a Historical European Martial Arts (Hollandiában meg egy bolt, de az most mindegy). Ez egy gyűjtőfogalom, ami minden az európai kultúrkörhöz tartozó harcművészetet (fegyveres illetve puszta kezes) tartalmaz az ókortól a modern korig. Leginkább a fegyveres harcművészetek népszerűek, főként a hosszúkard, a szablya, a rapier (vívótőrnek fordítja a google, de nem biztos hogy ez a megfelelő név) - főként azért mert ezen fegyverek (civil) használatáról maradt fenn a legtöbb írásos forrás.

Mint kiderült erről az egész témáról elképesztő mennyiségű téves prekoncepcióm volt - kezdve azzal hogy egyáltalán létezett bármi Európában amit harcművészetnek lehet nevezni. Valahogy ezt a szót a távol-keletiekhez kötöttem. Hiba.

Mindegy is, a lényeg, hogy még Eindhovenben kerestem egy klubot ahova egy hónapig jártam, de mivel ott az edzések késő este voltak - hülye hollandok :) - azt ráhagytam. Aztán ősz elején eszembe jutott, hogy tulajdonképpen itt is kereshetnék egy klubot. Van is, és jobb időpontban mint amott, úgyhogy egy ideje járok.

Egyelőre nincs felszerelésem, és nem is tervezek venni tekintve, hogy 1) drága, 2) nagy és nehezen szállítható és 3) nemsoká úgyis elköltözünk ki tudja hova. De amúgy sem lenne sok értelme, mert az alapok elsajátításához is kell némi idő, ahhoz meg elég egy kard, amit adnak ott.

Habár azt mondanám, hogy ez a hobbi (sport?) még gyerekcipőben jár, azért ahhoz már elég komoly, hogy ne csak hobbi-kör legyen ez, hanem több annál. Jó buli, otthon amúgy szintén viszonylag népszerű, próbáljátok ki :) Majd ha otthon leszek lemegyek a szegedi klub edzésére, mint kiderült egy haverom ott az egyik oktató.

Amúgy kb így néz ki ez a dolog (a videó nem a mi klubunkban készült):

A szeles város

Vegasból visszaérkezve eltöltöttünk egy napot Chicagoban is. Habár a tájékozódásban segített az hogy anno sokat játszottam a Midtown Madness-el, azért a város sokat változott azóta :)

Dórinak nagyon tetszett, mától hivatalosan is ez a kedvenc nagyvárosa (ha jól tévedek). A felhőkarcolók valóban elég takarosak, és azokon a részeken ahol eddig jártunk gané se nagyon volt.

Dóriék felmentek a Willis tower-be is. Sajnos a madve nálam maradt, úgyhogy lehet hogy kénytelen leszek elmenni én is egyszer :)

Bundy-éknál nem jártunk (nem volt kocsink most), de legalább a Buckingham szökőkúthoz elmentünk. Persze az év ezen szakaszában nem egy nagy látványosság, másfél kilóméteres körzetben mi voltunk az egyetlenek.

Elviszlek Vegasba! Isten bizony elviszlek!

Vegas... egyedi. Mindenképp megérte elmenni, egynek jó volt. Van piramis, meg Párizs, meg Manhattan, meg Caesar palotája, meg minden szar. Ezt anno elég gáznak éreztem, de amikor ott voltam rájöttem hogy sokkal inkább vicces ez, mint bármi más (legalábbis nekem).

A kaszinók olyan könnyen hozzáférhetőek, hogy anélkül találtuk meg magunkat a Bellagio-ban hogy be akartunk volna menni. Odabent nagyon eklektikus enteriőr dizájnnal találtuk magunkat szemben, ami Timinek nagyon tetszett.

Azon túl a kaszinó nem ragadott egyikünket sem magával. Nyilván minden játék a háznak éri meg, de a félkarú rablókon konkrétan csak vesztettünk (kivéve Dórit, aki 1 dollárból csinált 1.25-öt, ami százalékos nyereményt tekintve elég acélos hozam), a többi játékon (rulett, black jack stb...) meg akkora a minimum tét, hogy nem nagyon vitt rá a lélek, hogy kipróbáljuk. Timi végül szeretett volna rulettezni, úgyhogy azt kipróbáltuk, két tétet tettünk meg fejenként, azt el is buktuk azonnal. Szóval ettől nem estünk hasra :)

Vegas fénypontja számomra (és azt hiszem Dórinak is) a Penn & Teller volt. Nyilván erről nem sok fotónk van, mivel az előadás közben mással voltunk elfoglalva. Nem tudom mikor volt utoljára hogy ilyen gyorsan elszaladt másfél óra.

Ezzel zárom a Vegasi kirándulásunk krónikáját.

Grand Canyon

Szerintem az lesz a legjobb, ha feltolok pár képet, sok hozzáfűzni valóm nincs a nyilvánvalókon kívül. Először pár kép az útról, majd pár kép a helyszínen, tudni fogjátok melyik melyik.