2018. október 21., vasárnap

Itten vónánk

A minap megtettük első ismerkedő körünket Bécsben. Mármint ami a zömmel céltalan lődörgést illeti. Ellátogattunk a Mariahilfére (hova máshova), onnan pedig besétáltunk a belvárosba.

Dóri megcsinálta az egyetlen jó fotót amit a Mariahilfen készíteni lehet.


Ezt követően remek szórakozásban volt részünk ezeknek a pompás zenészeknek köszönhetően.


Erősen elgondolkodtam, hogy hétfőn felmondok a cégnél, és csatlakozok ehhez a nyilvánvalóan berobbanni készülő formációhoz. Még alszom rá egyet.

Később beértünk a paloták (ma múzeumok, hála az égnek) közé. Mi a francnak épít bárki ekkora házakat? Aztán Dóri megolvasta, hogy sokad magukkal laktak Habsburgék ezekben, gondolom minden távoli rokon, barát, ismerős, trafikos, vízvezeték szerelő... mádve?




A túránkat a Stephansplatz-on zártuk, a jó bazi nagy templomnál. Mint kiderült van alatta egy katakomba cirka 15k csontvázzal, amit majd nem kizárt hogy meglátogatok később. Ez egyelőre kimaradt.


De láttunk sittet.


Prism Fest, viszlát Madison

Már megint véget ért egy korszak. Búcsút kellett intenünk a Terasznak, Fittipaldinak, a társas boltnak, a szerdai pizzáknak, a Copps shuttle sofőrnek, a faházaknak és még sok-sok minden másnak is. Talán a legnehezebben az újonnan szerzett barátainknak intettünk búcsút. De ez egyben motivál bennünket hogy intézzük ügyesen kis szaros életünket, mert akkor lehetőséget teremtünk magunknak hogy mennél többször összefuthassunk velük.

Az indulás előtti hétvégén kilátogattunk Meggen neo-hippi öccséhez, aki többedmagával egy környékbeli farmon él. Ezek a derék fiatalok igyekeznek visszafogott önfenntartó életmódot folytatni. Emellett évente szerveznek egy kis zenei fesztivált is a farmon, ez adta a látogatásunk apropóját is.




Igen, kitalálták hogy csinálnak egy fesztivált, és csináltak egy fesztivált. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, párszáz látogató volt jelen, de akkor is megsüvegelendő dolog. Rendeltek kajás kocsikat, egy adag toi-toi-t, felhúztak 2 színpadot és két napon át megtöltötték helyi zenekarokkal. Tessék, fesztivál. Saját szervezésben. Komoly.

Ha van dolog ami tetszett az amerikaiak mentalitásában, ez a 'can do' hozzáállás mindenképp az. Nem szarozunk, nem rívunk, csináljuk. Remélem ragadt ránk is valami ebből, és akkor nem csak 5 év múlva Madeline Island-en, hanem annál jóval előbb ismét látjuk egymást. Addig is jók legyetek!