2019. szeptember 29., vasárnap

Summer

Hol is hagytuk abba? Ja igen, megvan, kezdődött a nyár.
Akkor itt egy ömlesztett képes összefoglaló az elmúlt 3-4 hónapról, a teljesség igénye nélkül.

Volt nálunk látogatóban Eti, megnéztük a Hundertwasser házat, a kastélykertet Schönbrunnban. Meg persze társasoztunk. :)






Aztán jött Fumiga, akivel több poétikus, éjszakába nyúló beszélgetés meg városnézés volt a program. Ez utóbbi programpont okán el is indítottam egy galériát aminek a címe: "Fumiga háta és a bécsi látványosságok".





Amikor Schönbrunnban voltunk belefutottunk a Bécsi Filharmonikusok Nyáréjszakai Koncertjének főpróbájába, ahol maga Gustavo Dudamel (Fumiga édesapjának kedvenc karmestere) volt a főnök, a góré, a sanyi... a karmester és végre 32 ezen a planétán töltött év után, fel lettem világosítva arról, hogy mit is csinál egy karmester igazából a szórakoztató fejvágáson meg kalimpáláson kívül. Illetve, hogy ezek miért is fontosak. Ezúton is szeretném utólag megköszönni ezt a life-changing információt. 

Aztán jöttek látogatóba Emil és Kati akikkel szintén néztünk várost (valamiért nekem erről nincsenek fotóim), reeeengeteget társasoztunk, sokat röhögtünk és (szerintem) zseniálisakat beszélgettünk.

Július 13-án Kata barátnőm esküvőjén jártunk Szigetmonostoron. Kata gyönyörű volt! (és ez most nem csak a klisé, minden menyasszony szép dolog, hanem hogy tényleg! Look at her!) A szertartás meg a lagzi is zseniálisan jó hangulatú volt. Külön shout-out a mulatós zene teljes tilalmáért! :) Úgy tudom, hogy a fogadó medencéjében zárult az este, bár akkor mi már szundikáltunk, szóval a ruhás-fürdőzésből nem vettük ki a részünket.



Rögtön másnap egy röpke két napra meglátogatott Bogi meg Tibi is, az Európa túrájuk végén. És igen, surprise-surprise, de velük is sokat társasoztunk. Illetve kiderült, hogy a vendégszobai ágy "alható", aminél egyszerűen nem lehet frappánsabban leírni egy ágyat. :D

Aztán azt hiszem kronológiai sorrendben két olyan hétvége következett amikor Szegeden voltunk lakást felújítani. Utána meg sajnos Ervint elérte egy fülkórság, aminek kapcsán kiderült, hogy az osztrák egészségügy általunk tapasztalt része, eléggé rendben van. (ami megnyugtató, ha a hosszútávú terveinket vesszük figyelembe) A kórházi ambulancián azt javasolták Ervinnek, hogy ha ez a "bal fülére hallás" dolog a szívéhez nőtt már, akkor jobb ha nem megy Metallica koncertre, így az kimaradt, ellenben így legalább azt a hétvégét is lakásozással töltöttük. (ez mától egy ige! ) Meg az azt követő hétvégét is. 
De nagy nehezen az is kész lett, úgyhogy utána lehetett pihenni a kutyukkal.


Azt hiszem, ezzel kb. vége is lett a nyárnak.

Azóta meglátogatott minket Robi és Alexa, akikkel a szokásos városnézés+beszélgetés+társasozás kombót toltuk, az is nagyon csuda volt. Volt alkalmam ismét ellőni a két kis tidbit-et amit Savoyai Jenővel és a Hofburg erkélyével kapcsolatban tudok. :D




Illetve Ervin kapott egy jó pár Kudos pontot a főnökétől az általa írt NFL model miatt, ami egy ilyen pacsi a HR rendszerben, amit egymásnak adhatnak a munkatársak. Bár annyival jobb mint egy pacsi, hogy ezeket a pontokat többek között Amazon ajándékkártyákra lehet váltani, szóval gondolom ha valaki eddig eljutott az olvasással, akkor annak nem lesz meglepő, hogy mire fordítottuk...:



Végezetül meg most pénteken voltunk klíma tüntetésen, ami elég frankó élmény volt, elvileg 80 ezren voltunk itt Bécsben. Itt egy válogatás a legjobb transzparensekből:















Köszönjük a figyelmet, pár hónap múlva jelentkezünk.

2019. június 2., vasárnap

recap

Hát ugye...
Eltelt egy pár hónap mióta utoljára írtunk ide.
A minap megbeszéltük Ervinnel, hogy attól függetlenül hogy most már ilyen közel vagyunk Szegedhez és elég gyakran találkozunk mindenkivel aki ezt a blogot egyáltalán valaha olvasta (shout out to Zoli! :D ), attól még továbbra is dokumentálhatnánk az életünk kisebb-nagyobb történéseit, mert úgyis főként csak nekünk lesz érdekes évek múltán ez a blog, mikor visszanézünk rá.
Szóval itt egy rövid összefoglaló, hogy mi történt az elmúlt 7 hónapban:

Berendezkedtünk Bécsben,elég frankó kis otthont teremtettünk itt magunknak (if I may say so myself).




Pl. csináltam magamnak egy Douglas Adams szentélyt, amire nagyon büszke vagyok (köszönet Gábornak a csodaszép poszterért):


Ervin talált magának két touch-rögbis társaságot és volt már egy tornán is.



Áprilisban voltunk a Garda-tónál Rékával, ami nagyon szép volt.





Meg úgy általában véve is kezdjük megtalálni a helyünket itt, próbálunk gyökeret ereszteni. A minap pl. találtunk egy távolkeleti élelmiszerboltot a közeli piacon, ahol lehet kapni minden jót, pl. viszonylag olcsó nori lapot, ami, aki ismer minket az tudja, hogy ez kb. azt jelenti, hogy ezentúl csak sushit fogunk enni. :D A szójaszószok közül meg még nem is ez volt a legnagyobb kiszerelés. (A japcsik kinyírtak egyet Kikkoman-ban....:D)


Találtunk egy parkot is a közelben,ahová le lehet járni labdát dobálni meg tollasozni. (feltéve, hogy lesz egyszer majd egy olyan nap amikor nem fúj a szél vagy esik az eső...:D)


Ervin időnként sütöget. (néha én is, csak azt valamiért nem dokumentálom ilyen lelkesen :) )




Meg hát persze sokat járunk Szegedre meg Magyarhonba, ami az egyik fő indok volt, mikor ezt a helyet választottuk a folytatáshoz, szóval so far, so good. (és dolgozunk azon, hogy ez így is maradjon.:) )