A fáraó sírja

Sajnos tegnap bennragadtunk és elhaláloztunk a fáraó sírjában. Vagy meg lettünk átkozva, mert nem jutottunk ki időben. Nem teljesen világos, de a lényeg, hogy nem volt rossz.

Emilnek születésnapja volt tegnap előtt, és az lett az ötlet, hogy menjünk el egy szabadulószobába (meg utána vacsorázni). Végül a fáraós szobára esett a többiek választása, elvileg ez volt a legnehezebb, amit megerősített hogy ehhez a szobához tartozó rekord idő volt a legrosszabb (mondjuk nem sokkal maradt el mögötte a második).

Szóval beraktak minket a "sírba" és 1 óránk volt rá hogy kijussunk. A fáraó sírja mellett a fekete takony estéje lehetett volna még találó elnevezés, ugyanis fel volt szórva homokkal az egész, amiből mászkálás közben éppen eleget vert fel a csapat. Számomra a másik furcsaság amit meg akartam kérdezni amikor beléptünk (de nem jutott rá időm mert rögtön ránk zárták az ajtót), hogy tényleg vaksötétben kell-e a menekülést vérehajtani. Értem hogy az ókori egyiptomban macerás volt elektromosságot bevezetni az otthonokba, de azt hiszem hogy a szobában található elektromos mécsesek is kicsit megtörték a mesét ahogy az egyik kosárban talált zseblámpa is. Minden esetre 1 zseblámpát biztosítottak négyünkre, meg néhány kis mécsest amivel akár 10-15 centire is elláttam. Azért itt meg kell jegyezzem hogy a két lányt egyáltalán nem zavarta a vaksiság, de be kell valljam hogy nekem kicsit elvett a lelkesedésemből. Tényleg megértem az ötletet meg hangulatos is, csak ha éppen annyit csinálnak hogy valamivel több fényt adó kis baszinátorokat adnak, vagy 1 zseblámpát fejenként, vagy beraknak pár nagy lámpát ami félhomályt ad az egész helyiségnek...

Ezen felül remek volt minden, meg jól szórakoztunk. Egy számkódot kellett kitalálnunk, ami az ajtót nyitotta, amihez 5 téglát kellett kézre keríteni amin a számok voltak. Meg is voltak a téglák, már csak sorba kellett volna rakni őket amikor lejárt az időnk. Szóval valószínűleg 1-2 perc és meg is lettünk volna. Azt mondjuk hozzá kell tenni hogy ha nem írnak nekünk segítségeket, akkor semmi esélyünk nem lett volna 1 óra alatt befejezni az egészet. Utólag -annak ellenére hogy jól mulattam abban az órában- még ha kijutottunk volna sem okozott volna nagy különbséget, mivel azért az csalás hogy segítséggel jövünk ki. Másfelől persze így az az óra szórakoztatóbb volt, mert végig csináltunk valamit, és nem csak a fejünket vakartuk hogy akkor most mi legyen. Bár szerintem ez elkerülhető lett volna viszonylag több fénnyel, ugynis nem sok támpontja van az embernek egy vaksötét szobában...

Lényeg, hogy jól mulattunk, és kihasználtuk az időnket és így a befektetett pénzünket is.

Ujabb adag random kep Madisonbol

A kornyek ahol most lakok

Egy kis belvaros

A Monona obol, aminek a tuloldalan laktam tavaly

Konkretan szerintem ebben a hazban

Szerencsere tovabbra is szep ido van. Ha lehet hinni az idojosoknak ez igy is marad amig itt vagyok, talan csak az utazasom napjan lesz egy kis eso.

De hun a tel?

A mostani latogatasom celja, hogy a tavaly elkezdett melot rohamtempoban lezarjuk. Persze. Egy eve szenvedunk vele, de majd most megoldjuk masfel het alatt. Hogyne. Ketszer is.

Minden esetre ez azt jelenti, hogy semmi izgalmassal nem tudok szolgalni, mivel reggeltol estig az egyetemen vagyok es szenvedunk piszkosul :) Igy ismet csak kepeket prezentalok Amerikarol (Dori kert meg ra, hogy fotozgassak). A harmadik kepen levo haz a mostani szallashelyem.

Szerencsere nagyon szep ido van, ami ha minden jol megy az itt tartozkodasom nagy reszere kitart. A helyiek is furcsalljak a dolgot, bar mindenki szabadkozik is egyben amikor szamonkerem rajtuk a nagy telet aminek itt lennie kellene. Hat igen, mondjak, majd november vegere tenyleg rohadt hideg lesz. Ugy nez ki ez itt valami becsuletbeli dolog :)

Gronland es a jovo

Ismet kint vagyok Madisonban aminek koszonhetoen ujabb ekezetmentes bejegyzessorozat kovetkezik.

Ennek a blognak leginkabb az a haszna, hogy emlekul szolgal nekunk ezekrol az evekrol. Neha mar most is visszanezunk belole reszeket, azert 3 ev eleg sok ido. Most is ezt a funkciojat akarom hasznalni csak kicsit mashogy.

Amikor vegre kiszallok a repcsibol (kivaltkepp egy hosszu ut utan) a felszabadulo orom-hormonok atmossak az ereimet, es par het elteltevel mar nem is nagyon emlekszem hogy mikent is teltek az utazas elotti napok. Ez jol is van igy, mert mi a fenenek a szar dolgokra aktivan emlekezni, ugyanakkor van hatulutoje is, es ez pedig az hogy man megint itt vagyok, es ennek csakis en vagyok az oka.

Ugyhogy ez egy emlekezteto magamnak arrol, hogy nem, az utazas tovabbra sem olyan dolog amit szeretek; nem, a repules tovabbra sem olyan dolog amit majd megszokok (plane hogy nem is akarom megszokni); es ezek miatt olyan helyre koltozni ahol ezt allandoan csinalnom kell, es olyan munkat vallalni aminek ez rendszeres velejaroja nem kellene, mert szar eletem lesz.

Ezzel minden ugrik ami Europan kivul van, es nagy esellyel a kutatoi munkakor is. Ugyhogy el kell gondolkodnom alternativakon. Fontos erre emlekezni, mert lassan uj munkahely utan kell neznem.

Ja igen, es Gronland:

Tonga, Tonga, Tonga!

Múlt hétvégén ellátogattunk Angliába a Rögbi Világkupára. Az összes utazási opció közül az autóbérlés + komp kínálkozott a legolcsóbbnak, mivel Angliában a tömegközlekedés igen drága. Dunkerque-nél szálltunk fel a kompra, ami Doverben tett ki bennünket. Az első sokk itt ért, mikor a kompon induláskor a tudnivalókat angol és francia nyelv mellett lengyelül közölték. Engem ez valamiért rendkívül szórakoztatott.

A kezdeti izgalmakat követően egészen hamar megszoktam a bal oldali közlekedést. Ehhez hozzájárult az is, hogy az út döntő részét autópályán töltöttük, ahol azért nem sok gondolkodni való van.

Timiék láttak bennünket vendégül erre a pár napra, és meg kell mondjam úri dolgunk volt végig. A pénteki utazós nap után szombaton bementünk a kávézóba ahol Timi dolgozik, majd miután végzett jártunk egyet a városban.

Elbattyogtunk az Avon partjára, valamint a templomba ahol Shakespeare el van temetve. Csuda vót, kellemes kis csöndes városka ez.

Este kimentünk egy kis faluba egy pub-ba megnézni az Anglia-Ausztrália meccset. A helyiek nem voltak valami jó hangulatbna, de azért diskuráltunk velük egy keveset.

Másnap Leicesterbe vettük az irányt, és annak ellenére hogy viszonylag hanyagul sikerült az útvonal megtervezése, teljesen zökkenőmentesre sikerült az út. Tudtunkon kívül a Leicester Tigers stadionjának parkolójában sikerült megállni (márhogy amikor odértünk akkor már tudtuk, csak amikor úton voltunk akkor nem tudtuk, hogy oda igyekszünk). A meccs egy másik stadionban volt, de ennek is nyitva volt a büféje, az ajándékbolt stb... Ennek később még szerepe lesz.

Miután megebédeltünk csatlakoztunk a meccsre igyekvő zömmel argentin tömeghez.

A jegyünk az egyik célterület közelébe szólt az oldalvonal mellé. Amikor megérkeztünk az argentínek épp ott melegítettek.

Helyet foglalva ismét megállapítottam, hogy argentin többség van, sőt, mi épp egy argentin blokk kellős közepébe ültünk. Ennek ellenére nem tántorodtam el, és tartottam magam a tervhez miszerint Tongának szurkolok.

Nem is volt természetesen belőle semmi gond, bár amikor a sok félrészeg latin amerikai óbégatta körülöttem a himnuszukat akkor nem sokon múlt hogy elröhögöm magam, amit azért biztos nem néztek volna jó szemmel... pedig hát igazán nagyon vicces volt. Végig elég hangosan kajabáltak amúgy, de a Tongai haka alatt azért illedelmesen elhalkultak kicsit, így teljesen élvezhető volt (igazság szerint meg is lepett hogy mennyire).

A meccs is kiváló volt, annak ellenére hogy kitartó ordibálásom nem hozta meg a gyümölcsét és Tonga kikapott. Ellenben nekem sokkal jobban tetszett a játékuk, sok nagy zsugát toltak, szóval nekem ez maradt meg inkább a meccsből mint az eredmény. A sok argentin drukker meg nyilván az eredménynek örült jobban.

Meccs után vettünk magunknak egy kis emléket a stadionnál,

majd ezt követően visszatértünk a parkolóba. Itt egy indulás előtti blázt szívtunk amikor egy argentin drukker odajött kérni egy cigit, hóna alatt egy Leicester Tigers labdával amit az imént vett a szuvenir boltban. Adtunk neki cigit, ő meg a kezembe nyomta a labdát, mondván, hogy "Keep it!". Gondoltam tuti nem ezt akarta mondani, és miután meggyújtotta a cigit, visszaadtam neki a lasztit. Erre kicsit furán nézett, majd Timi elkezdett vele labdázni. Miután a srác egy rugását elkapta Timi, a srác újfent mondta, hogy "Keep it!", majd tovább állt. Így most van egy zsír új Leicester Tigers-es lasztink.

Nagyjából ennyi volt a kaland, szuper jó volt, örülök hogy elmentünk. Sajnálom, hogy nem Új Zéland meccsre jutottunk el, de így van még mit megnézni a jövőben. Timiéknek meg ezúton is még egyszer köszönjük a vendéglátást!

Véget vetünk a pazarlásnak

Fumiga jövoltából soha többé nem veszik kárba piros arany.