Könyvtár

A héten megvolt a könyvtár... még vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban, de majd kialakul.

A jó része az (bár nyilván ez kevésbé fontos), hogy a könyvtár nagyon hi-tech és teljesen önkiszolgáló. Az ember csak lófrál, összeszedi amit akar, és aztán kifele menet megáll egy pultnál, aminél van egy érintőképernyő, a pultra meg fel van rajzolva egy nagy téglalap meg egy kis téglalap. Ledobja az ember az olvasókártyáját a kis téglalapba, a könyveit a nagy téglalapba, mire a könyvek címei megjelennek a képernyőn, megerősíted hogy tényleg azok, aztán mehetsz is. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez még, csak pislogtam mint hal a szatyorban amikor kihoztam a könyveket.

Amúgy ők azok:

Sajnos Metallica kottát nem találtam, és itt jutunk el a rosszabbik részhez, ami miatt nem vagyok még teljesen lenyűgözve: kicsit zavaros a keresője a könyvtár weblapjának. Lehet hogy ez csak abból adódik, hogy minden hollandul van, de amikor rákerestem egy könyvre (konkrétan a Song of Ice and Fire második kötetére), akkor kidobott nekem egy találatot, de semmilyen egyéb információt nem láttam kiírva. Ilyenekre gondolok, hogy hány példányuk van belőle, ha van akkor épp kölcsönözhető-e, ha nem mikor lesz az, és egyáltalán hol a fenében találom az épületen belül. Ebből semmit nem láttam ott, de persze azokat a rendkívül releváns dolgokat, hogy ki a szerző, mi az ISBN szám azonnal kiírta. Persze nem baj hogy ez is ott van, de szerintem egy könyvtár honlapján ezek kevésbé fontos információk, mint az előzőek.

Szóval momentán nem tudom hogy egyáltalán mely könyvek vannak meg a könyvtárnak, ugyanis így abban sem vagyok biztos szinte, hogy attól, hogy fent van a könyv a könyvtár honlapján, meg van nekik egyáltalán. Na mindegy is, elolvasom amit kivettem, aztán majd visszanézek és kiderítem.

Emellett készülök a holnapi meccsekre lélekben, pl. ezt a remek videót találtam, amiből hatalmas kulisszatitkokra derül fény:

2014

Vége a hosszú telelésnek és folytatódik a móka Eindhovenben. Megettem a sok finom bejglit meg töltött káposztát meg kolbászt meg zsömlét meg tejfölt meg halászlevet meg paprikát meg szalámit meg túró rudit meg... meg... na, értitek. De persze a Lidl idekint is megád mindent amire csak szükségünk lehet.

Gondolom pár nap és visszarázódok a szokásos kerékvágásba, bár most leginkább csak az jár a fejemben, hogy milyen fasza lesz tavasszal újra hazamenni. Azért addig is próbálom hasznosan tölteni az időt, megoldani még egy-két problémát, járni a workshopokra egész januárban meg olvasni a cikkeket. Netán írni is, bár azt nem annyira lehet előrejelezni, hogy lesz-e mit leírnunk ez idő alatt.

Emellett lassan szervezgetni kell a Wisconsini kirándulást, meg persze tisztázni a részleteket, mert egyelőre annyit tudunk, hogy lehet hogy ősszel megyek. Ez pedig igen hiányos terv az én fogalmaim szerint.

Természetesen valami értelmeset is tervezek csinálni ebben az évben, úgyhogy nem ártana beiratkozni a könyvtárba végre és olvasni olyan könyveket is amikben nincsenek képletek. A Song of Ice and Fire sorozattal kellene először is továbbhaladni, mert van mit bepótolni még. Mondjuk könyvként nem estem tőle hanyatt, de alapvetően elég mozgalmas és van benne pár jó karakter, úgyhogy mindenképp kellemes időtöltést nyújt. Ezen felül pedig, hogy valami rendes könyvet is olvassak, le kellene csapni egy jó Kingre. Épp most néztük meg a Carrie-t, meg aztán amíg otthon voltam is néztünk egy-két filmjét, úgyhogy rendesen megalapoztam  a dolognak.

Már nem veszek több új figurát amíg el nem készültem azokkal amik a polcon állnak, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom egy darabig. Remélem azért tavasszal vagy nyár elején végzek mindennel, és akkor jöhet a millió dolláros kérdés: mi a nyavalyát vegyek? Sajnos a játék mennyisége megcsappant idekint, és a figuráim döntő hányadát nem használom. Márpedig venni is olyat kellene, amit legalább néhanapján elő is veszek, mert bár a festegetés önmagában is hobbi, a porfogó makettek felhalmozásához se helyem se kedvem nincs. Szerencsére van esély arra, hogy a Blood Bowl szűk köreinkben tartósan megtelepszik, és akkor nem kell sokat agyalni, hogy merre tovább.

És nem utolsó sorban a gitártudásomon is sokat kell még csiszolni, hiszen a Hangar 18 még nagyon-nagyon messze van. Idővel szeretnék venni egy külső hangkártyát, amibe közvetlenül be tudom dugni a hangszert, és egy Guitar Rig segítségével úgy szólna a gépről, mintha erősítőről jönne (persze ha a hangerőt nem számítjuk). Azzal a 2.1-es hangfallal amim van, ha koncertet nem is lehet rendezni, de azért kellemes hangzást lehetne produkálni. És ami a legszebb, fel is tudnék venni, amiben az igazán jó rész, hogy Tádéval 1000 km-es távolságról is írhatnánk a metál szimfóniáinkat.

Szóval terv az van, megvalósulni gondolom szokás szerint elenyésző hányada fog ennek... meglátjuk. Úgy még sose vót hogy sehogyse legyen.