A hónap témája az amerikai foci. A múlt heti Lambeau-ra tett kirándulás után tegnap kilátogattunk az egyetemi csapat meccsére, ahol a Badgers a Northwestern Wildcats csapatát fogadta.
Az egyetemi foci sok esetben nagyobb fanfárral jár, mint az NFL. Ebből láttunk már ízelítőt korábban is, meg ugye tavaly már voltunk kint egy meccsen, úgyhogy nem volt a dolog meglepetés. Sőt, épp azért mentünk ki megint, hogy most egy fokkal jobban felkészülve tudjuk élvezni a bulit.
Itt is városszerte megy a tailgating, minden létező parkoló erre a célra van hasznosítva. Ezen felül komoly mennyiségben folyik a sör, toljuk a hotdogot meg a hamburgert miközben szól a jóféle country. Teljesen hibátlan a hangulat :)
A meccs alatt nincs 1 perc ami eseménytelenül telne. Amikor először voltam itt látogatóban, kicsit furcsálltam is a dolgot. Nagyon amerikai, és néhány dolgot most is kicsit túlzónak érzek (pl. a hullámzás a meccs során egy adott időpontban történik egy megadott koreográfia szerint - mondjuk a meg kell jegyezni hogy a hullámzás Amerikában nem szokás amúgy, szóval lehet hogy máshogy nem menne?), de most már úgy vagyok vele, hogy inkább erre csússzon el a dolog, mert cserébe tényleg nagyon jó a hangulat.
A rezesbanda már a Badger Bash-en húzza a nótánkat, és a meccs előtt is van egy kis performansz. Még a himnuszt is ők játszották, úgyhogy itt nem volt olyan szabadon értelmezve, mint néhol lenni szokott.
A vendég csapat is elhozta a maga kis sleppjét, akik az alvégen levő kemény magot boldogították. Persze a bátrabbak mélyebben is beszivárogtak az ellenséges vonalak mögé :)
Ahogy az előbb már utaltam rá, a Badger meccsek híresek a sok szurkolói hagyományról. Az egyik ami szerintem jópofa, hogy valahányszor a helyi csapat pontot szerez, Bucky (a kabalánk) annyi fekvőt nyom ahány pontja épp van a csapatnak.
Amellett, hogy a rezesbanda a saját helyén húzza a talpalávalót, kis kommandós egységek az egész meccs alatt járják a stadiont és tülkölnek a fülünkbe.
Nekem talán a legnagyobb kedvencem amikor az úri közönség a "Build Me Up Buttercup" című 68-as slágert énekli.
És persze semmilyen rendezvény a Camp Randall stadionban nem lehet teljes a Jump Around nélkül.
Szóval kellemesen telt a szombati napunk. A bennszülöttek is boldogok voltak, mivel nyert a Badgers. Habár a hazai csapat még mehetett az egyenlítésért a negyedik negyed végén, egy safety-vel gyors vége lett a drive-nak.
A mérkőzés végeztével a rezesbanda szórakoztatott bennünket még vagy egy fél órán át, aránylag eklektikus formában (hanyatt fekve trombitáltak mint a büdös bogár).
Csak otthon vettük észre, hogy a nagy igyekezetünkben megfeledkeztünk minden nemű nap elleni védelemről, úgyhogy most mindketten vörös fejjel ülünk itthon. Nem baj, hazai színekben pompázunk.
