A Lambeau Field stratégiailag remek helyen van, tulajdonképp az első dolog amit az ember Green Bay-ből lát ahogy megérkezik.
Az a mítosz miszerint az egész város kint van a meccsen számunkra féligazságnak tűnt. Inkább azt mondanánk, hogy mindenki nézi a meccset, de a stadion környékén a bennszülöttek a garázsban a tévében követik az eseményeket, miközben a házaik előtti gyepen egy autónyi helyet 20-30 dollárért mérnek. Ahol mi parkoltunk, körülbelül 5-6 autó állt hátul és olyan 3-4 elől. Az egész környék tömve volt parkoló kocsikkal (a stadion körüli parkoló szintén, de ez kevésbé meglepő).
Jó korán érkeztünk, hogy legyen időnk mindenfelé szétnézni. Először is körbejártuk a stadiont, lefényképezkedtünk Lombardi-val és "Curly" Lambeau-val, továbbá csináltam egy Lambeau Leap-et is.
A parkolóban behatoltunk a tailgate-elő tömegbe, csak a hangulat kedvéért. Vihettem volna egy kis bejglit, hogy kínálgassam a jónépet, biztos jól passzol a hamburgerhez meg a sült bordához :)
A középső képet kimondottan Boginak ajánlom, a tailgating etimológiájába nyújt - véleményem szerint - páratlan betekintést.
Ezt követően jártunk egyet a környéken is, ahol a házak majd mindegyikében valamilyen fokú házibuli dúlt. A kerítéshez azt hiszem nem kell kommentárt fűznöm.
Az út túloldaláról élőzenét is hallottunk, 2 különböző helyről is, de csak az egyik bandát láttuk.
Ez a házikó meg egy az egyben a Lambeau Field építészeti stílusát követi, bár nem tudom hogy a kép alapján ez mennyire egyértelmű.
A meleg hatására ezidőtájt úgy döntöttünk, hogy behatolunk. Végigjártuk az ajándékboltot, ahol mindenféle hasznos holmit lehetett vásárolni. Csak azt furcsálltam, hogy minden vagy zöld-sárga volt, vagy sajtmintás, meg ilyen fura G-betűk volt a holmikra firkálva. Pedig volt gitár, ukulele, festmény... meg... meg mmmmmmminden.
A Hall of Fame-et most kihagytuk, talán majd legközelebb. Úgy éreztem, hogy nem adna annyit nekünk akik nem láttuk a régi idők meccseit, hogy lássuk Vince Lombardi ballonkabátját, Johnny Unitas fogkeféjét meg Brett Favre fésűjét. Talán amikor majd 80 évesen visszatolatjuk magunkat ide, akkor megnézzük Rogders orrszőrnyíróját, azon majd jót fogunk borulni.
Miután kijárkáltuk magunkat, én már nehezen bírtam magamat tűrtőztetni, úgyhogy Dóri jobbnak látta ha kitol a lelátóra.
Itt kivizsgáltuk hogyan készülnek a skacok a meccsre, ami nem kimondottan izgalmas :) De azért mi így is jól szórakoztunk. Rodgers és Nelson labdapörgetéséről nem készítettünk exkluzív riportot, de akit érdekel meg tudja nézni Instagram-on. Mi láttuk élőben. Ha jól rémlik most Jordy nyert.
Kiváló helyünk volt, a hazai oldalon a 25 yardos vonalnál, a hatodik sorban, úgyhogy tökéletes rálátásunk volt Matthews-ra ahogy dobálja a haját :) Tulajdonképp csak ezért mentünk.
A meccsről nem akarok sokat értekezni, azon kívül, hogy rohadt nagy mákunk volt, hogy épp egy hosszabbításos mérkőzést sikerült kifogni. Kiváltképp hogy meg is nyertük a végén, igazán remek volt a hangulat. Amikor a Bengals kijött támadni a hosszabbításban, olyan hanggal voltunk hogy majd szétrepedt a fejem... a koncerteken levő tömeg üvöltése még csak közel sem mérhető hozzá, elég zsír volt :)
Azonban a korrektség kedvéért azt is el kell mondjam, hogy amikor az első félidőben szopóágon volt a csapat, akkor nem voltam megelégedve a szurkolókkal. Azt sem pártolom amikor az ellenfelet búzzuk ki (ezt hogy írják egyáltalán?), de amikor a sajátjainkat fikázzuk, akkor azért felmerül bennem a kérdés hogy mi a szart keresünk akkor itt? Mert persze mindenki kibaszottul jobban tud mindent mint azok akik épp a pályán illetve a pálya mellett vannak, ráadásul a mi szórakoztatásunkra...
Na mindegy is, erről ennyit, összességében azért nagyon jó élmény volt. Mivel azzal voltunk elfoglalva, hogy a meccset nézzük, nem készítettünk túl sok képet illetve videót, de egyet azért felvettem a harmadik negyedben, ami egy kicsit talán mutat a hangulatból.
Ami szintén meglepő volt valamelyest (bár én már tudtam hogy ez lesz), hogy a mérkőzés végeztével a két csapat azonnal befut az öltözőkbe, nyoma sincs a rögbi meccseken tapasztalt 'körbe megyünk és megtapsoljuk a közönséget, de leginkább barátkozunk velük' hozzáállásnak. Mondjuk ezekhez a 'szurkolókhoz' én sem biztos hogy odamennék :)
End of speech.*
*: aki nem érti a referenciát, annak ajánlom a Parks and Recreation című sorozatot.
