Bejgli

Ehhez nem is kell kommentárt fűznöm...

Itten van anyu

A Mendota-tó partján.

Master of Puppets zongoran

Human Era Calendar

Első hó

Tegnap megjött az első hó Madisonba. Meg kell mondjam, nagyon jól esett a lelkemnek. Valahogy a tél akkor rendes tél ha van hó. Mondjuk gondolom pár hónap múlva nem feltétlen fogok ennyire örülni a hónak :)

Természetesen építettünk hóembert is, én meg eltöltöttem egy jó negyed órát azzal, hogy hógolyókat vagdostam egy STOP táblához. Több-kevesebb sikerrel.

Hardwired

Én meg a kenyeremet tolom fel ide, amikor meg épp ez történik... Jobban kéne figyeljek...

https://www.youtube.com/playlist?list=PLJvQXRgtxlumAHceNRk3cx3P7MZVUCdBl

Hallgassátok nagy erőkkel, mert jó, legalábbis eddig annak tűnik :) Azt hiszem nem sokat fogok ma érdemben dolgozni :)
_____

szerk.: Végig hallgattam. Kicsit hosszú, szóval még érnie kell, de nem rossz. Sajnálom, hogy nincs annyi nagy tempójú szám, mint régen, de a Death Magneticen se volt, mégis nagyon jó album. Ez is jónak tűnik, bár van 1-2 szám amit nem fogok rongyosra hallgatni :)

Cserébe van 1-2 ami eléggé ott van szerintem. Összességében egyelőre jobban adja mint a Dystopia - annak ellenére hogy annak az albumnak az első 2 száma szerintem rohadt jó, meg a Conquer or Die is. A többi szám azon az albumon viszont nem hagyott bennem mély nyomot...

Mit ajánlok innen, azt kérdezed? Nagy eséllyel lesszarod, de én akkor is megosztom :) Első blikkre:

Hardwired
Spit out the bone
Atlas, rise!
Lords of Summer (ok, ehhez élmények is fűződnek, de akkor is jó)
Moth into flame

_____

szerk: Másnapi újrahallgatás után azt kell mondjam a lelkesedésem nagyobb volt mint kellett volna :) A fenti számok rendben vannak, a többi középszar Hard Rock - nem rossz annak aki azt szereti, de nem nekem való az biztos. Viszont a Spit out the Bone-ért megérte. :)

Szóval van 2 új Metallica számunk, a Spit out the bone meg a Hardwired. A másik három a fenti listáról rendben van, pláne az előző kettő mellett. Ennyi azt hiszem elég is volt ebben a témában :)

Korán kel, kenyeret süt...

és jelen esetben tényleg nem a pék. Hanem én.

Nem is olyan szar. Elsőnek.

Újabb sportesemény

Úgy néz ki ez az ősz témája, ugyanis hétvégén kilátogattunk a helyi egyetemi amerikai foci csapat meccsére is.

Elsősrban az vitt rá bennünket, hogy ez a városban egy aránylag nagy kultúrális esemény. Az egyetemi csapat stadionja ugyanis 80 ezres, amibe ugyan nem fér bele egész Madison, de csak pár száz férőhellyel marad le a Lambeau Field mögött (amibe úgy tűnik mégsem fér bele egész Green Bay, legalábbis a wikipedia szerint ott 104 ezren élnek - akkor is ha nem számítjuk a külvárosokat).

Mindegy is, azért érezhető, hogy a városban élők komoly hányada elfér az egyetem stadionjában, a maradék része meg ellepi a város parkolóit és tailgate-el. Ez annyit tesz, hogy begurul egy belvárosi parkolóba (szó szerint bármelyik szóba jön - boltok parkolói, kórházak parkolói, stb...) a kocsijával - legjobb ha terepjáróval - és kipakolja a kocsi mögé a kepingasztalt és -székeket valamint a grillt, és nekiáll húst sütni meg sört inni. Teszi ezt a többi hasonló tevékenységet végző polgártársa köreiben. Így szombaton az egész város egy nagy házibulivá alakul.

Persze ezen kívül is bőségesen biztosítanak szórakozást a népeknek: koncertek meg söntések minden második sarkon, meg persze úton-útfélen Bucky Badger-rel találjuk szembe magunkat.

Aztán ahogy a meccs közeleg, elkezdünk hömpölyögni a stadion felé.

A diákoknak fenntartott szektorok lassan telnek meg, nekik valószínűleg még fontos meginni valóik vannak.

De a rezesbanda már elhúzza a nótánkat.

Az indulót, aminek a végét az imént (nagyjából) hallhattátok, minden Badgers touchdown után eltolta a banda, és tekintve hogy már az első negyedben 21-0 volt a hazaiaknak, egy párszor volt szerencsénk meghallgatni. Amúgy jópofa, de talán a tegnapi volt az első éjszaka amikor álmomban nem ez a nóta szólt :)

Amúgy nagyon remek volt a hangulat, az úri közönség danolászik meg boldog, bár ehhez nagyban hozzájárult szerintem a hazaiak magabiztos győzelme. Amúgy - különösen a rögbivel kontraszba helyezve - nem nekünk való az amerikai szurkolói miliő, kifütyülik az ellenfelet meg a saját csapatukat is ha valami nem tetszik. Szerintem ez fos.

Maga a sportesemény is eléggé kiábrándító élőben, ismét kiváltképp a rögbivel összehasonlítva. Persze nem lehet egy lapon kezelni a két dolgot, hiszen ezek mégis csak egyetemi csapatok, amott meg a világ két legjobb csapata játszott. De azért továbbra is úgy érzem, hogy ez a sport élőben kevésbé látványos, mint a TV-n nézve hinné az ember. Talán egyedül a nagyon hosszú passzok jobbak élőben. Minden esetre azért jópofa volt, de elsősorban a hangulat miatt volt jó kint lenni, nem a játék miatt. Azért mutatok egy Badgers TD-t.

Badgers

Majd egy ilyen meccsre is ki kéne menni...

Chicago Rugby Weekend

Hála Zolinak, tudomásunkra jutott, hogy hétvégén az All Blacks Írországgal játszik Chicagoban. Nem is teketóriáztunk sokat, béreltünk egy kocsit és legurultunk a szeles városba megtekinteni a sporteseményt.

Chicagoban szombat délelőtt is meglehetősen nagy a forgalom, úgyhogy jól tettük, hogy időben nekiindultunk. Végül azért gond nélkül, és időben érkeztünk, de a stadionon kívül sehova nem jutott időnk elmenni. Azért a Soldier Field is kellő mennyiségű szórakozást nyújtott, mivel a belvárosban, a Michigan tó partján áll.

Gondolom elég régi stadion lehet, legalábbis a tény, hogy van átrium erre enged következtetni.

Rövid mászkálás után elhelyezkedtünk, és nézegettük ahogy melegítenek a srácok. Dóri közben elkészítette a közös képemet Johnny Sextonnal.

Az All Blacks most nem a Ka Mate Haka-t tolta, hanem amazt... aminek nem tudom mi a neve.

A meccs természetesen remek volt. Az első félidőben Új Zéland bűn szarul játszott, az írek el is húztak rendesen. A második félidőben viszont Új Zéland összekapta magát, és feljöttek mint szar a vízben. De végül az írek kitartottak, és behúzták a meccset, a szurkolók nagy örömére - sokkal több ír (vagy magát írnek gondoló) volt kint, vagy legalábbis sokkal hangosabbak voltak.

Mint kiderült, történelmi meccs volt 2 szempontból is. Egyrészt, az USA területén még soha nem volt ekkora nézőközönsége egy rögbi meccsnek, 62 ezren voltunk. Másrészt ez az első alkalom, hogy Írország le tudta győzni Új Zélandot - nagyjából 110 év kellett hozzá :) Amúgy Új Zélandnak több mint 1 éves veretlenség sorozata szakadt meg... nem hoztunk nekik szerencsét.

Halloween

Nem jöttek a gyerekek... Pedig mi felkészültünk.:) 

Kiraktuk a lépcsőház elé az Ervin által készített gyönyörű faragványt és meggyújtottuk benne a gyertyát...

(Ervin: egész egyszerű volt megfaragni, csak a szaga nem jött be túlzottan. Meg hát ugye nem is annyira tartós, úgyhogy nem érdemes nagyon előre megcsinálni. Pláne ha odakint mókusok élnek, és nekiállnak megkajálni :) )

Kiraktuk az ajtónkra a rajzolt tököket, melyek azt voltak hivatottak jelezni, hogy mi osztunk ám csokit...

Még boszorkánysipkát meg maszkot is vetünk...

De mind hiába, nem találtak ide. :) Na de, annyi baj legyen, így legalább maradt egy pár kiló "fun size" csokink.:)

Közkívánatra: a lakás

Íme az alaprajz:

A képen, a bal felső sarokban van a bejárati ajtó. Mint látható van egy frankó nappalink, amiben jelenleg (és lehet, hogy a maradék időben így is marad) van egy ággyá alakítható kanapé, egy íróasztal és egy ebédlőasztal, négy székkel. Ja,meg persze egy állólámpa, mivel a nappaliba elfelejtettek(?) világítótestet szerelni a plafonra.:) Ez keltett is némi zavarodottságot, mikor megérkeztünk és szorgosan kerestük, hogy vajon hol lehet a kapcsoló. Nem volt...

Nappali:

A nappaliból nyílik a csodálatos konyha, melynek csodálatossága főként abban rejlik, hogy van benne sűtő meg a hűtőnek van fagyasztó része. Nyilván ez így elsőre senkit sem nyűgöz le különösebben, de próbáljatok meg 4 évig ezen dolgok nélkül élni és akkor majd rájöttök, hogy miről beszélek.:)

Konyha:

A konyhából nyílik a fürdőszoba meg a hálószobánk is. 

Íme a fürdő:

Azt hiszem, erről sok mondanivalóm nincs, van kád, toalett meg mosdókagyló. Remek kis fürdő ez.

Ez pedig a hálószobánk:

Ebben jelenleg (és lehet, hogy a maradék időben így is marad:) ) van két rendkívül kényelmes matrac, egy éjjeliszekrény, meg egy állólámpa. Már ami az általunk beszerzett bútorzatot illeti. Amúgy meg alapból volt beépített szekrény (polcos és akasztós részekkel). Az első hálószba képen látható a háttérben egy lefóliázott, leragasztott ajtó. Az egy, a szomszédlakással közös,kis erkélyhez vezet, de mivel egyrészt jön be rajta a hideg meg a lépcsőházszag (mert, hogy van neki szaga:) ), másrészt az erkélyt úgyse használnánk semmire (mivel elég pici és Ervin már nem dohányzik), ezért úgy döntöttünk, hogy "leszigeteljük".

Egy hónap itt élés után a következőket mondhatjuk:

-Elég vékonyak a falak. Ez minket nem annyira zavar, mint valószínűleg az alattunk lakót, mivel Ő bizonyosan értesül minden lépésünkről.

+ Méretét tekintve egy palotának tűnik, az előző helyhez képest, még akkor is, ha csak néhány négyzetméterrel nagyobb mint az eindhoveni volt. (hogy fogjuk ezt kifűtteni?)

+Nagyon sok beépített tároló van, szóval szekrényt nem kell venni.

+Nem elhanyagolható, hogy gyönyörű helyen van. Szép a kilátás.:)

+Ervin megfoglamazása szerint: "Remek átmeneti lakás!"

Menjünk dolgozni

Ez egy szörnyű tanács, mondjatok nemet, ha ilyet hallotok! Viszont én most mégis röviden beszámolok képekben arról, hogy mivel töltöm itt az időm nagy részét.

Miután felkeltem, és túltettem magam ezen a súlyos sokkon, a redőnyt felhúzva az alábbi látvány fogad.

Persze nem minden reggel süt a nap, de amikor süt, az elég jól néz ki. Aztán további sirdogálást követően előbb-utóbb nekiindulok. Ahogy már meséltem, egy ingyenes buszjárat szállitja az elkárhozott lelkeket a lakótelepről a campus-ra. Mivel a belvárostól kissé odébb helyezkedünk el, ez nem is jön rosszul, de persze megvan a dolognak az az előnye, hogy olyan érzés, mintha egy erdőben várnám a buszt. A fák között előbukkan a tó is aminek a partján lakunk.

Befelé menet elhaladunk egy adag koli mellett, ahol tömegesen szállnak fel a diákok, kivéve ha az ember időben indul el. Nem mintha akkora probléma volna egy tömött buszon utazni, de azért ez mégis arra sarkall, hogy időben menjek be. Pláne, hogy igy lelkiismeret furdalás nélkül lehet időben hazaindulni délután, ami szintén segit a dugó és a tömeg elkerülésében.

A busz mellesleg nagyon kedvesen figyelmeztet arra, hogy a helyi csapatnak ma meccse van

A háttérben, valamint a lentebbi képeken közben megfigyelhetjük a campus-t is.

Egy pár lépést követően el is jutunk az épületig, ahol dolgozok.

Ahogy a külső megjelenéséből is sejthető, egy viszonylag modern épületről van szó, ahol mindenféle interdiszciplináris kutatások folynak. Például van kávézótani intézet:

Észnél kell abban is lenni, hogy melyik ajtón megy be az ember...

A lépcsőket megmászva eljutunk a legfelső emeletre, ahonnan kiváló a panoráma.

Persze én ebből mit sem látok, ugyanis bent vagyok egy lyukban, ami ráadásul a főnököm irodája előtti folyosórész. Szerencsére mondjuk nincs bent túl sokat, de azért igy is furcsa kissé, hogy emberek mászkálnak el a hátam mögött. Igy nem lehet rendesen youtube videókat nézni munkaidően! Mondjuk azért megteszem ami tőlem telik.

Ami viszont nagy pozitivum, az az asztalom. Állitható a magassága, úgyhogy lehet mellette ülve és állva is dolgozni. Ez zseniális, mert azért az egész napos ülés nem a legjobb az embernek, de ezzel könnyen orvosolható ez a probléma. Persze azzal is, ha az ember óránként lemegy cigizni, de ezt a stratégiát már nem követem.