tavasz?

Már tavasz van. Nem mernék fogadni rá, hogy ki is tart, de elég súlyos, hogy az udvaron levő pár centis jégpáncél egy éjszaka alatt elolvadt. Nem mondhatom, hogy naprakész vagyok, mivel mindez még hétvégén történt, de azt hiszem ezt már megszoktuk.

Múlt héten a hóhelyzetre és annak kilátástalanságára való tekintettel vettem egy súlyzót, hogy legalább valami mozgást be tudjak iktatni. Azt gondolom így se jártam rosszul hogy gyakorlatilag azonnal 10 fokos hőség lett és újra járhatnék futni, mivel azért eső is fog esni néha, meg ki tudja visszatér-e még a hideg. Azóta pár naponta bohóckodok vele, és ha mást nem is, azt elérem, hogy jókat vacsorázzak. Ha valaki erre azt mondja, hogy elég szomorú hogy enélkül nem esik jól a vacsi... hát igen. Persze ez sarkítva van, de ha az ember hozzá szokik valamihez...

Ma hazahoztam a karácsonyi ajándékomat az egyetemről. Nem tudom annak idején emlegettem-e, két üveg bort kaptunk egy kedves kis dobozban, amin az egyetem egyik igen rusnya épülete látható, amiben én is dolgozok.

Midőn kibontottam fedeztük fel, hogy emellett egy 50 eurós vásárlási utalvány is van a dobozban, aminek sorsáról Dóri lényegében ebben a pillanatban döntött is: valami mixer bigyulát nézett ki, amivel gondolom élelmiszereket szándékozik pürésíteni változatos célokból. Engem lényegében azzal meg is győzött, hogy kaja van a dologban.

Ezen a héten workshop van az egyetemen, úgyhogy hivatalos mentségem van arra, hogy nem csinálok semmit. Bár lehet hogy eredetileg nem ez a célja ezeknek a fejtágítóknak, de én nem tudok más szemmel nézni rájuk. Bent ülünk egész nap előadásokon, amik hellyel-közzel jók, halványan érdekesek, de főként semmit nem tanulok belőlük. Én úgy gondolom hogy érdemi információ átadására pár óra tökéletesen elégtelen, de jóformán még halvány gondolatfoszlány keltésére is csak az igazán tehetséges előadók képesek ennyi idő alatt. Valahogy én kb egy féléves tárgy meghallgatása után éreztem azt, hogy körülbelül fogalmat tudtam alkotni arról, hogy miről is szólhatott ez az egész, és hogy van esélyem elhelyezni mindezt abban a csekély méretű raktárban, ami a világról addig megszerzett tudásomat jelképezi.
Egy szó mint száz, a héten érdemben nem dolgozok (bár tovább vagyok bent mint szoktam), ami nem is baj, mert a munkával úgy érzem, hogy csak egyre mélyebben és kilátástalanabbul veszek el a kérdések sűrűjében.

Nederlandse taal

Tegnap este voltam a nyelvsuliban, sejj!
Felmérő tesztet írtunk ami alapján csoportokba osztanak, a "nagyon kezdő"-től a "motyogni már tudnak hollandul"-ig.
A főszervező pasi elmondta, hogy a tanárok egytől egyig önkéntesként dolgoznak. Bérleti díjat sem kell fizetni mert azt a családi házat ahol az órákat tartják ingyen kapják az egyik helyi ingatlanirodától, így az 1€/alkalom tandíjat teára, kávéra és ezek hozzávalóira költik, amiket -jó holland szokás szerint- minden megérkezéskor, szünetben és távozáskor tukmálnak kínálnak fogyasztásra. :)
Mint kiderült, 120 emberes a várólista szóval meglehet, hogy a mostani szemeszterben még nem kezdhetek, ha sokan kerülnek ugyanabba a csoportba ahová én is kerülnék. Négy szint van, minden szinten fél évet töltenek, aztán lehet tovább haladni. Elvileg a negyedik szint végére kerül az ember egy társalgási szintű tudás birtokába.
Amennyit tegnap láttam,az nagyon tetszett. Mindenfelől érkeztek emberek, mindenki nagyon mosolygós, kedves volt, amíg mi a földszinten írtuk a tesztet, a felettünk lévő teremben órát tartottak és kb. 10 percenként óriási röhögések hallatszottak le. Összebarátkoztam egy kameruni lánnyal és egy indiai fiúval. Ha bekerülök, akkor remélem egy csoportba kerülök velük.:)

Itt is tél van

Miután jóformán alig találtam vissza a munkahelyemre a 3 hetes pihenő után, azt kellett tapasztalnom, hogy a hazajutással is gondok adódtak. Már már olyan későn jöttem el minden nap, mintha tényleg dolgoznék. Szörnyű érzés...

Szerencsére ma ennek véget vetettem, és így volt időm dokumentálni a farsangi szezon közeledtét. Kíváncsi leszek, hogy miként fog festeni élesben a dolog, bár előzetesen azt hallottam, hogy Maastrichtban a legdurvább a helyzet, de reménnyel kecsegtet, hogy olyat is mondtak, hogy a déli vidékekre általában jellemző a karneválozás. Pontosan nem tudom, hogy mikor van a karnevál, ahogy azt sem, hogy hivatalosan ez mit fog maga után vonni, de gyanúra adnak okot a boltokban hirtelen nagy számban megjelenő jelmezek és parókák.

És hogy a parti hangulat teljes legyen, az egészet megkoronázhatjuk némi holland mulatóssal is

A gépemet még mindig nem volt időm szervizbe vinni, pláne hogy komoly mennyiségű hó is leesett a városban, és autó híján kézben kellene a gépet szállítanom. Azt meg nem szivesen kockáztatom meg, hogy egy elburnyálás után (amit valljuk meg kritikus helyzetekben stabilan tudok hozni) komolyabb károkat szenvedjen a masina. Hála az égnek a lakásban az egy főre jutó működő számítógépek száma így is elég magas.

Közben lejött a Nagyon különleges ügyosztály, úgyhogy mennem kell, hiszen a főnök már ott van.

Round 2

Ereszkedünk. A felhők alá érve meglátjuk a PSV stadiont, a Philips gyárat, a belváros épületeit. Átmegyünk az autópálya felett, amin 4 hónapja gurultunk be a kis Peugeot-val. Fordulunk. Át Helmond felett, majd megint fordulunk. A féklapok kinyílnak, futó le, a szél dobálja a gépet. Landolunk.

A csomagra várva Van Gogh figyel minket a falról. Mellette térkép jelöli életének főbb állomásait a reptér helyzetéhez viszonyítva. Csomagot fel, indulás a buszhoz. Nem értem a reklámokat. Nem értem amit az emberek beszélnek mellettem. Sok külföldi autó. Újra itthon.

Első út a Lidlibe, szellemi és valós táplálék gyűjtése céljából. Barátságos utcák, tégla sorházak. Kaja begyűjtése rutinszerű, minden gondolkodás nélkül megy. Sonka, lazac, sajt, paradicsom, darált hús, tészta, tej, puding, satubbi. Irány a pénztár. Nem az a bankkártya, hanem a másik. Nem az a PIN kód, hanem a másik. Az egyetlen holland mondat elsütése amit ismerek (de leírni nem tudom). Kellemes hétvégét!

Barátok, család újra csak az éteren keresztül, cigi és Martini egyedül a ház előtt. Távol-keleti diákok érkeznek bicajon. Végzek a blázzal, követem őket. Folyosó még mindig lábszagú, kínai család ajtaja nyitva, hallom ahogy a gyerek vihorászik. A gépem nem boot-ol, valszeg bad sectoros a HDD, ma este nincs játék.

A szobát átjárja a meleg, a rotyogó spagetti illata és a Metallica. Nyugi van. Chips, kóla betárazva az esti meccsre. Na meg a holnapiakra. Félkész figurák sorban állnak a polcon King két kötete mellett. Dóri mosolygósan (bár kicsit álmosan) sertepertél.

A füzeteim és a cikkek sorban az irattartóban, az új tollak a fiókban.

Round 2! FIGHT!