2018. július 14., szombat

9 - Nem repül a bálna

Miután nem váltunk egy szellemjárás áldozataivá, átkeltünk a ködös Columbia folyó egy 6 kilométer hosszú hídján, és délnek vettük az irányt a Pacific Coast Highway-en. Ahhoz hogy első állomáshelyünket - egy part menti parkot - elérjük, le kellett fordulnunk az országútról, és át kellett hajtsunk egy kis erdőn. Midőn az erdőben haladtunk, olyan érzésem volt, mintha már jártam volna itt, vagy láttam volna ezt a helyet korábban. Pár perc után rá is jöttem: az Endoron vagyunk!

Este amikor megérkeztünk a szállásra utána is néztem, és valóban (bár ott ahol aznap jártunk hiányoztak a nagy fák), a Jedi visszatér Endor-i jeleneteit valóban az Oregon-i és észak-Kaliforniai Redwood erdőkben forgatták. Ezekről későbbi bejegyzésekben lesz még kép, de most térjünk vissza a parthoz.

Szóval Oregon partjai elég frankón festenek, és ahogy tapasztaltuk nyáron jó az idő is. Bár a szél nélkül is meg tudtam volna lenni.





Szóval a napunk döntő részét a parton töltöttük, vagy az autóban, a következő szálláshely felé haladva. Áthajtottunk Rockaway Beach-en is, de megnéztem és nem az a Rockaway Beach mint a Ramones szám :) Gondolom sok Rockaway Beach van az USA-ban.

Viszont a hangulat egészen Balatoni volt néhány helyen, ahogy az út egy kicsit lankásabb vidéken ment át, ugyanaz a tipikus elrendezés alakult ki: parttal párhuzamos út, amellett a vasút, a két oldalon meg nyaralók, kocsmák, kisboltok. A vonat a régi időket idézi :)


A délután folyamán meglátogattunk egy világítótornyot is. Ez igazából csak azért volt különleges, mert itt ismét kapcsolatba kerültünk kicsit a vadvilággal. Egyrészt egészen sajátos bukéja volt a levegőnek, amit mi a sok sirályhoz, és főként a hozzájuk köthető excrementum-hoz kapcsoltunk. Ami ennél egy fokkal szívderítőbb, az a rengeteg fóka ami a környező sziklákon dögledezett. Ami a legnagyobb örömet szerezte nekünk, az viszont a távolban úszó bálna volt, aminek a kis párapamacsai időnként felpuffantak a víz felett, meg azért néha kicsi lehetett látni a testét is amikor feljött a felszínre.



Este ráadásul nagyon autentikus élményben volt részünk, ugyanis ezen a ponton ki kellett mossuk a ruháinkat, amihez egy mosodát vettünk igénybe. Úgyhogy ezt is kipipálhatjuk. Hazafelé még megejtettünk ad-hoc naplemente nézést is, ahogy az esőfelhők közötti résen még beköszönt a nap mielőtt a horizont alá bukott.


1 megjegyzés:

  1. Ez a világítótorony zavarbaejtően ismerős volt...
    http://mike-journey.blogspot.com/2015/10/life-is-strange-ep1-wide-screen-shots.html

    VálaszTörlés