Aztán lejöttünk a pályáról és kisebb utakon haladtunk tova. Kiértünk a sivatag vörös sziklái közül, zöldebbre váltott a táj, de továbbra is benépesítetlen és vadregényes maradt. Aztán jött egy-két falu, ha egyáltalán lehet annak hívni ezeket, inkább tanyák kis agglomerációi. Persze a tanyák mellett nem a megszokott repcetábla, hanem hatalmas legelő aminek a túlsó kerítése a hegylánc, legelő tehenekkel pöttyözve.
Nagyjából ezen a vidéken egy út menti tábla fallajtozásra invitált bennünket egy tanyára, ahol a friss tejből készítik a jóságot. Mivel a Madison-i Babcock fagyi köztudottan az államok legjobb fagyija, természetesen meg kellett vizsgálnunk, hogy valóban igaz-e ez az állítás. Szerintünk igaz, de így is nagyon megérte, mert remek fagyi volt, és a helyiekkel is kicsit eldumálgattunk.
Utunk végén elértük a Teton hegységet, itt a táj már teljesen az Alpokat idézi. Nem is csoda, hogy az egyik falut amin átjöttünk egész egyszerűen Alpine-nak hívják. Ezt követően az út átvitt egy völgyön, amiben egy folyó kanyargott, gondoltuk megállunk. A kocsiból kiszállva olyan fenyőillat csapta meg az orrom, hogy nem is tudtam hogy ilyen egyáltalán létezik. Nem sok híja volt hogy elbőgjem magam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése