Mint kiderült, a Vernal vízesés alatt van egy híd ahonnan igen jó a kilátás, cirka 1 kilométeres út. Ezután két "párhozamos" út mássza meg a két vízesést; a víz mellett felkapaszkodó rövid, de meredek Mist trail, és a hosszabb de lankásabb John Muir trail. A két út mindkét vízesés tetejénél össze van kötve, valamint mindkét vízesésre rálátás nyílik mindkét útvonalról.
Ezen ismeretekkel felvértezve hamar el is készült a terv: felmegyünk a hídig, majd onnan ha van még erőnk felmegyünk a hosszabb úton addig ahonnan már látszik az alsó (Vernal) vízesés. Ott kigyönyörködjük magunkat, aztán indulás vissza.
A hídig vezető út meredekebb volt, mint hittük, de fél óra alatt ott voltunk.
elég erőt éreztünk magunkban a folytatáshoz, pláne hogy láttuk is az alsó vízesést, és nem volt túlzottan messze. Aztán másztunk. És másztunk. És másztunk. Ennek nem mindenki örült.
Minden esetre nem voltunk hajlandóak visszafordulni, merthogy már biztos mindjárt ott vagyunk. Még párszor megerősítettünk egymást ebben ("már egy órával ezelőtt is 15 perc volt hátra"), majd megpillantottuk a Nevada vízesést.
Élesebb szemű olvasóinknak feltűnhet, hogy ez a második vízesés, nem pedig az első, ahova menni akartunk. Persze a képen látszik hogy a Nevada még odébb van, viszont szintemelkedésben már ott járunk... de akkor hol van a Vernal, amire elvileg az úton rá kellett volna látni?
Erre hamar megkaptuk a választ, miután eldöntöttük, hogy az összekötő úton lemászunk (le!) a Vernal vízeséshez. Hát a rohadékok az összekötő útról készítették a képet amiről a Vernal látható. Kösz :)
Viszont miután leértünk a Vernal vízeséshez, a kézenfekvő út a Mist trail-en vezetett, ami a szikla oldalába vájt csúszós lépcsőkből állt. Nem is értem hogy nem szartam be teljesen a tériszonyommal, de minden esetre leereszkedtünk rendben az úton. Aztán idehaza megnéztem, és ezen az úton halnak meg a legtöbben a parkban, mondjuk nem feltétlen közvetlen az útról lecsúszva (bár arra is akad példa), hanem úgy hogy lemennek az útról meg bemennek úszni a vízesés feletti 'tavacskákba'. Ha véletlen erre jársz valaha: ne menj le az útról, és főképp ne menj a víz partjára, de leginkább ne menj be önként a vízbe, mert rohadtul elsodor és akkor kakukk. Amúgy mi is láttunk úszni valakit a vízesés felett amikor ott jártunk - nem bánom hogy mákja volt és nem néztük végig ahogy szétplaccsan az agyveleje a vízesés tövében a sziklákon.
Amúgy nem bántuk meg a nagy túrát így utólag, nagyon szép helyekre másztunk fel, de ez megint csak nem volt tervben. Éppen csak véletlenül túráztunk 4 órát, mialatt nagyjából 6 kilométert tettünk meg úgy 500 méter szintemelkedéssel. Amúgy a fenti képen a szivárványra hívnám fel a figyelmet.
Ezt követően lazábbra próbáltuk venni a napot. Megnéztük a Yosemite vízeséseket, kicsit lófráltunk.
Hazafele menet gondoltuk újra kiéljük a nagy fa mániánkat, és bemegyünk a Sequoia ligetbe. Ez szintén remek ötlet volt, de mint kiderült itt is jó 3-4 kilométert mentünk hogy lássuk a Grizzly Giant-et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése