Az első állatkánkkal már reggel összefutottunk, midőn egy jávorszarvas haladt át előttünk az úton a völgy felé igyekezve. A dolog ugyan szerencsére nem történt nagyon hirtelen, mivel a távolból már kiszúrtuk ahogy jön le a hegyoldalon, de az állókép kreáló masinák közül egyiket se vetettük be ez alkalommal. Nem sokkal később megálltunk a kővé vált fánál, ami pont olyan mint amire a név utal.
Szállásadónk tanácsait követve a Lamar-völgy felé vettük az irányt, ahol állítólag bölények tömegeit, azon kívül pedig medvéket és farkasokat lehet fellelni. Az első állítás igazáról meggyőződtünk, de a többi kijelentés igazát ezen a ponton nem tudtuk megerősíteni.
A patak parton elköltött reggelit követően délnek vettük az irányt, és meglátogattuk a Tower falls-t.
Délre továbbhaladva a Hayden-valley következett, a bölények itt is nagy számban voltak jelen.
A követező órákat a Yellowstone tó partján töltöttük, mivel előző nap megállapítottuk hogy az egy nekünk való hely. Felmentünk egy kilátóba, majd megkajáltunk a tóparton. A kajálás helyszínének kiválasztása némi körültekintést kívánt meg, ugyanis kiderült hogy engem a sok gyerekkori Maci Laci rajzfilm kellően traumatizált. Így nem kívántam megkockáztatni, hogy olyan helyen együnk, ahol nem látjuk be a terepet, attól tartva, hogy egy igazi Maci Laci hirtelen majd előugrik a bokorból a piknikes kosarunkra éhesen.
A délután maradék részét továbbra is az állatok lesésével kívántuk tölteni, mivel eddig egy tetves medvét vagy farkast se láttunk. Hozzátartozik, hogy nem is voltunk túl felkészültek, ugyanis akik nem oly hülyék mint mi azok távcsövekkel érkeznek ha vadat akarnak látni. Minden esetre este szerencsével jártunk, és sikerült egy medvét kiszúrni a távolban. Még kedvesen pózolt is nekünk, lépést imitálva.
A nap így kerek lett és boldogan hazafelé vettük az irányt. Utunk során elhaladtunk még a Fantom tó mellett.
A nap megkoronázásaként pedig pár percet álltunk az egyik híd végében amíg a bölénykék levonultak az útról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése