8 - Boeing Field

Második Seattle-i napunkat a Boeing múzeumnak szenteltük. Tervben volt még a Mount Rainier meglátogatása is, mivel rá kellett jöjjünk, hogy mindkettőnket jobban érdekel a természet mint a városok. Azonban a Rainier-hegy kimaradt, mivel a múzeumban megtudtuk hogy a hegyet az őslakosok Tacoma-hegynek hívták, de egy angol úriember azt nem mondta, hogy "lófaszt, ez a hegy mától inkább a spanom nevét fogja viselni, aki egyébként soha életében nem járt erre". Ettől a ténytől Dóriban úgy felment a pumpa, hogy a Mount Rainier azóta a fekete listájának élén díszeleg. Hozzáteszem, nekem se szimpatikus az őslakosokkal szemben bemutatott arrogancia és bánásmód... de ez most nem ide tartozik.

A repülő múzeum viszont remek élmény volt, elég sokat tudnék erről regélni, de csak néhány highlight (sok kép nem is készült):

Első és második világháborús gépekből nagyon komoly volt a felhozatal - Bf-109, Spitfire, P-51 Mustang, P-38 Lightning, P-47 Thunderbolt, P-40 Warhawk, Wildcat, Corsair,  Jak-9, B-17 Flying Fortress, Fokker Eindecker, Fokker dr 1, Albatros, SPAD, Sopwith Pup és Camel, stb...

Későbbi harci gépekből is szép kiállítás volt, aminek a fénypontja számomra a Jolly Rogers F-14-es volt.

Továbbá, ahogy az előző képen is látszik, a civil repülés világából is sok gép volt kiállítva, többek között egy Concorde is, aminek jártunk is a fedélzetén. Külön mosolyt csalt az arcomra a kiállított Antonov 2-es, amit ti is láthattok ha felnéztek az égre amikor szúnyogirtás van.

Emellett igazi különlegességek is akadtak, például egy Blackbird, vagy az alábbi kis remekmű.

Ha beközelítetek, a tablón az alsó sorban balról a negyedik képen repülni is látni ezt a furcsaságot. Amúgy teljesen frankón működik, csak nem vette kutya se :)

Emellett méretes kiállítás volt az űrprogramról meg a holdra szállásokról is.

Extra szerencsénk is volt, mivel egy kisebb független csoport 4 darab működő második vh-s géppel érkezett a múzeumhoz szombaton (a múzeum amúgy a Boeing gyár mellett van, az ahhoz tartozó reptér végében). Így a levegőben is láttunk Mustang-ot, egy B-17-est és egy B-25-ös Mitchell-t is, a földön pedig egy B-24-est.

A pár órás program így egész napossá nőtte ki magát, úgyhogy Seattle-nek ezzel búcsút is intettünk, és megindultunk a Pacific Coast Highway felé. Az éjszaka egy kisvárosi hotelban ért bennünket, ahol a bejáratnál egy tolószékben egy műanyag kalóz-csontváz üdvözölte a látogatókat. Ez az után lett igazán vicces, hogy később kiderült, hogy az öreg épület korábban egy idősek otthona volt. Valóban kiváló horrorfilm helyszín lett volna amúgy a maga nyikorgó padlóival, bár azért szépen fel volt újítva. Sajnos azonban az ágyak is eléggé nyikorogtak, plusz nekem körülbelül az egész lábszáram lelógott, úgyhogy nem ez volt a legpihentetőbb éjszakánk.

Plusz pont viszont, hogy kaptunk ajándékba egy pohár alátétet, mivel Dóri végigolvasta a papírt a tudnivalókról - ezt állítólag 500-ból ha egy ember megteszi, így a tulajok kitalálták, hogy egy kis ajándékkal honorálják ezt az erőfeszítést.