A nap két fő meglepetéssel szolgált, melyek közül az első a Lassen vulkán körüli nemzeti park volt. Mint kiderült, az általam tervezett útvonal (amiben próbáltam egyensúlyt találni a szükséges idő és az út vadregényessége között) keresztül vezetett ezen a parkon, amire akkor derült fény számunkra, amikor a park bejáratánál belépők kellett fizetni. Mondjuk mivel ezen a túrán sok parkot látogattunk eleve, olyan belépőt vettünk ami minden nemzeti parkba érvényes, szóval ez nem okozott gondot.
Ha már a bokorból így előugrott egy nemzeti park, úgy döntöttünk eltöltünk itt is egy kis időt, megebédelünk egy tó partján, sétálgatunk kicsit, stb...
Dóri emellett külön örömét lelte egy rakás kék állatban, amelyek a tó partján garázdálkodtak.
Én azon borultam, hogy milyen erős fenyőillat van, és hogy a tobozok akkorák, mint a fejem. Az út felkapaszkodott a vulkán oldalán, majd a másik oldalon ereszkedett le, ami azért volt roppant szórakoztató, mert egyfelől dög melegünk volt a tűző napon, másfelől az utat számottevő hó ölelte még mindig.
Este még időben érkeztünk meg a Tahoe-tóhoz, hogy lemenjünk a partra naplementét nézni. Ekkor az is kiderült, hogy az előzőleg látott képek nem reprezentatívak, ugyanis a hely egy üdülő paradicsom. Így ismét a Balatonon érezhettük magunkat, leginkább egy Siófok hangulatú helyen (annyi különbséggel, hogy a túlparton nagyobbak a hegyek). Ami persze jó, de nem egészen az amire számítottunk.
Ha kicsivel több amcsi családi filmet néznétek, akkor tudtátok volna, hogy minden rendes tahó a róluk elnevezett tóhoz megy üdülni, így nem lepett volna meg a Balaton-fíling ;-)
VálaszTörlés