Na itt vónánk

1514 kilóméterrel később

Az utunk príma volt, szinte teljesen zökkenőmentes. Az első gebasz a nulláson jelentkezett, Csepel alatt beállt a forgalom, de egy huszáros manőverrel elmentünk Pestre Csepelen át, és így lendületben tudtunk maradni. Nem tudom mekkora volt a dugó, de lélektanilag jobb volt így, mert nem kellett ácsorogni a pályán. Egész szépen tudtuk tartani a tempót, egyszer álltunk meg tankolni Ausztria és Németország határán, és fél nyolc körül már a Frankfurt alatti motelben néztük a Kincs ami nincset.
Ma reggel nyolc körül indultunk el, persze pont azzal a félmillió némettel együtt, akik épp Frankfurtba igyekeztek melóba, vagy a reptérre elérni a gépüket. Ennek ellenére nem állt be a pálya. Ugyan néha egy gombostűt nem lehetett leejteni a kocsik közé, meg soha nem álltunk, legalább gurulni mindig tudtunk valahogy. A pálya pont a reptéren keresztül (!) ment, nagyon profin nézett ki, Dóri csinált is pár képet.

A gépek olyan közel szálltak le, mintha konkrétan a fejünkre akarnának landolni. Ezt mondjuk a fényképek nem nagyon adják vissza -köszönhető ez részben annak is, hogy amikor olyan közel jön el egy Boeing, hogy ha kinyúlnék az ablakon, megsimítanám a hasát, akkor nem azzal van elfoglalva az ember, hogy dokumentáljon, hanem hogy a nyálát a szájában tartsa.
Pár órával később már Holland vidéken szaggattuk az aszfaltot. Ekkor tudat alatt úgy döntöttem, hogy nem lesz nekünk elég az a vacak 40 km a holland táj megtekintésére, így Venlo-nál az Eindhoven felé vezető lejáró mellett elhaladtam. Miután kigyönyörködtük magunkat, az első adandó alkalommal megfordultunk, és 12-kor már a lakásunkat intéztük. Itt is becsúszott egy kisebb baki, ugyanis a kártyámat nem fogadták el, de végül a vasútállomáson levő pénzátutalós helyen elintéztük a kaució befizetését. Így egyben alkalmunk nyílt kicsit autózgatni Eindhovenben.
Ezt követően a kulcsok birtokában megszálltuk a lakást, elmentünk a Lidl-be, majd szereztünk routert (ettől vált a leginkább otthonossá a lakás), kiganéztunk, én bebombáztam egy Jim Beam-et, és itt vagyok. De ezekről a részletek később...