Az egyik megállónk egy emlékpark volt ahová megérkezvén láttuk, hogy egy rendezvény érhetett nem oly rég véget. Éppen pakolászták a székeket, meg búcsúzkodtak a népek.
És mivel Ervinnek igen sudár a termete, ezért jól be is fogták dolgozni:
Aztán szóba elegyedtünk a kedves idős hölggyel, aki kicsit tört de mégis tökéletesen érthető angolsággal mesélte el, hogy bizony az ő egyik unokája is rögbizik. Aztán sztorizott még egy kicsit a többi unokájáról is, majd utunkra engedett és sok sikert kívántak az életünkhöz itt.:)
Azután a belváros felé sétáltunk:

Ez meg itt egy szép templom:
Ezek meg mi vagyunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése