Az elmúlt napokban beszereztünk egy-két hiányzó apróságot a lakásba, úgy mint sajtreszelő, fakanál, vágódeszka, székpárna... Ehhez első körben elugrottunk az IKEA-ba, ami Son-ban található. Son eredetileg Eindhoventől északra levő külön városka volt, mára azonban már szinte egybeépült. Az útvonaltervező szerint pofon egyszerű eljutni az IKEA-ba onnan, ahol lakunk, ugyanis kb 300 méterre tőlünk felmegy az ember az Eindhovent elkerülő körgyűrűre, megy, és már ott is van.
Na most ez nem bizonyult ilyen egyszerű feladatnak. Persze már az autóban ülve döbbentünk rá, hogy sikerült az 5 órás csúcsforgalom kellős közepére időzíteni ezt a kis kirándulást, de sebaj, ennyitől nem riadunk meg. Az első 300 méter rendben is volt, felmentünk a körgyűrűre, ott viszont elkezdődtek a bajok. Ezen a pár kilóméteren nagyjából 4 különböző utat érintünk. Gondoltam berakok egy műholdképet is arról, hogy miként fest ez az út.
A google maps-en ilyen állapot van fent, ez azonban idejétmúlt. A két út között elhelyezkedő építkezés helyett képzeljünk oda e még egy 6 sávos autópályát, ami nem érhető el sávváltásokkal a külső utakról (nincs egybeépítve), azonban itt-ott át lehet térni rá, és viszont. Az itt való lavírozáshoz kicsit komolyabb felkészülésre lett volna szükség, gyakorlatilag az első adandó alkalommal rossz irányba mentünk. Ezt követően át is adtuk magunkat az intuíciónknak, és nyugodtan hátradőlve kémleltük észak Eindhoven festői szépségeit. Amire viszont egyikünk sem számított az volt, hogy ahogy békésen kocsikázgatunk, egyszer csak megjelenik előttünk a horizonton az IKEA felirat. Ekkor rögtön össze is zavarodtunk, és sikerült valami nagy lerakatnál megállni, az ottani pultos azonban megmutatta, hogy hol van a vásárló rész (valójában a nagy bútorok kiadási helyét találtuk meg).
Ezt követően maga az IKEA bizonyult kemény diónak... Gyakorlatilag egy labirintusban haladtunk, ahol tökéletesen sikerült elveszítenünk a térbeli orientációnkat, és egyik konyhából a másik fürdőszobába jutottunk. Egészen olyan volt, mint valami kísértetkastély, ahol rémségek helyett szagelszívókkal és tusolókabinokkal van tele minden. Végül egy térkép kisegített a bajból, és nem sokkal később már a zsákmánnyal a kezünkben mentünk haza.
Útban hazafelé sikerült a Pokol Országútjára keveredni, és azon hazajönni (akinek nem ismerős a dolog és érdekli, keressen rá a Wikipedia-n a Market Garden Hadműveletre, vagy nézze meg a Band of Brothers vonatkozó részeit). Mivel a városok már egybeépültek, ez nem volt nagy szám, de eszembe juttatta, hogy utánanézek milyen kapcsolódó dolgok vannak Eindhovenben, akár akadhat is valami érdekes.
Ma pedig a Lidlit és a háztartási boltot céloztuk meg, főként azért, mert nem volt még szárítónk, így nem tudtunk mosni. Mint minden istenfélő ember, mi is a Lidlibe mentünk elsőként, és lám, meg is lett az eredménye. Ugyanis egy gyönyörű, formatervezett, német akadémikusok által a legmodernebb technológiák igénybe- és figyelembevételével tervezett ruhaszárítót találtunk fele annyiért, mint a másik boltban pár nappal korábban láttunk.
Örvendjünk hát együtt, és nézegessétek a képeket a dizájnos szárítóról, valamint a környékről!
A szárító:
A házikó, ahol lakunk:
A környékünk:
A térképet elnézve megdőlt az az elméletem, hogy Hollandia tetszőleges pontján körülnézve biztosan lehet vizet látni. Amikor ott jártunk Anyuval, nekem úgy tűnt, hogy látótávolságon belül mindenhol kell lenni minimum egy csatornának :-)
VálaszTörlés