Ketto

A mai nappal atkoltoztem a vegleges helyemre itt San Diegoban. Fasza kis helyet sikerult valasztani sztem, de persze majd kiderul hogy tenylegesen milyen lesz. A srac akinel lakok eleg laza, szorfozik termeszetesen (mint oly sokan errefele: az emberek szorfdeszkakkal a honuk alatt rohangalnak). Megtanultam tole, hogy a sok hulye az delutan szorfozik, pedig aki igazan erti a dolgat az tudja, hogy baromsag, es reggel kell szorfozni (ebbol rogton tudtam is hogy a szorfozes nem az en sportom). Ennek pedig az az oka, hogy reggel a szel a part felol fuj, delutan pedig az ocean felol, marpedig a hullamok akkor jok, hogy ha a szel szembe fuj veluk, mert akkor lesz szep sima a felszinuk. Ma is tanultunk valamit.

Talalkoztam Ery-vel is (a ficko akivel dolgozni fogok) es sajnos ugy fest hogy valamit azert villantani kellene amig itt vagyok. Ezt viszonylag szomoruan hallom, mivel elucsorogtem volna az ocean partjan a kovetkezo ket hetben, de azert vilagos volt, hogy nem ez lesz a realitas. Mondjuk azt megjegyzem, hogy nem tunt nagyon munkamaniasnak, szoval sztem ha erdemben csinalok valamit, azzal mar meg lesz elegedve.
Ami erdekesebb, hogy nem intezett nekem szobat (vagy asztalt) az egyetemen, szoval varakozasaimmal ellentetben nem kell bejarnom minden nap, ami jo is meg nem is. Fokent jo persze, de azert esznel kell lennem hogy tenyleg ne csak a hasamat suttessem a parton egesz nap... Amirol jut eszembe, hogy raferne a hasamra a dolog. Ma amikor lent voltam egy fel orara, gondoltam kicsit napozgatok. Lekaptam a polomat es azt vettem eszre, hogy akar kirakhattam volna magamra egy tablat, hogy turisra vagyok: olyan feher vagyok hogy elvakitottam a leszallo gepek pilotait. Szoval azert ezen is dolgoznom kell valamennyit.

Vegul pedig egy kep csak hogy ne maradhasson el a jol bevalt szlogen: pont mint a filmekben.