Itt azzzsidő

Holnap nekiindulok Ámerikának, elképesztő nagy örömömre.

Reggel 4 körül kelünk, hogy az első vonattal tudjunk menni a Schipholra, mivel azt írták a honlapon, hogy transz-atlanti járatok esetén a felszállás előtt 3 órával ajánlják az érkezést. Így reggel 7re leszünk ott, és már látom lelki szemeim előtt, hogy 8-tól 10-ig malmozok a váróban mivel mindennel készen vagyok. Persze lehet hogy a határőrök majd szivatnak, de majd látjuk.

Ha minden jól megy 10-kor elemelkedünk a földtől, bár ahogy néztem az egy órás késés nagyjából alapértelmezett ezzel a járattal. Viszont nagyjából potom 10-11 óra múlva földet érünk Los Angelesben -legalábbis remélem hogy nem valahol út közben nagy lendülettel :)- helyi idő szerint délben, amikor kis hazánkban este 9 lesz. A reptéren még egy biztonsági kérdezősködés vár, de szerencsére jól felkészültem annak köszönhetően, hogy megnéztük Az ember aki túl kevesett tudott című filmet, aminek a kezdetekor Bill Murray bemutatja hogy is kell ezt csinálni. A beszélgetés elejére és a végére az alábbi mondatokkal készülök:
"Jó napot, repülővel jöttem, magyar vagyok."
"Viszlát! Merre van Amerika?"

Ezután több kérdéssel is szembesülni fogok, melyek közül az első, hogy miként jutok el San Diegoba. Erre több lehetőség is kínálkozik. Az első a vonat, amely olcsó, de rendkívül sok időbe kerül, ugyanis nagyjából 1 óra Los Angelesen belül a reptértől a vasútállomás busszal, onnan a vonat nagyjából 3 óra (amúgy 200 kilóméterről beszélünk), ráadásul csak 3kor és 5kor van vonat. Aztán a San Diegoi vasútállomásról La Jollába (ahol a szállásom van) másfél óra a helyi tömegközlekedéssel. Szóval ez kicsit puffasztós. A másik lehetőség hogy autót bérlek, és leszáguldok a Csendes óceán partján. Ez másfél óra, viszont nem tudom milyen állapotban leszek a repülés után, valamint az árakról sem tudok semmit szinte.

A másik kérdés, hogy ha ott vagyok akkor mi lesz. Ugyanis egy szobát bérlek az airbnb-n keresztül, és a szállásadóm valamiért az utolsó pillanatig vár azzal, hogy megossza velem azt az információt hogy miként lehet bejutni a lakásba. De nem aggódok, mert egyrészt megvan a telefonszáma, másrészt a Los Angelesi reptéren van WiFi, úgyhogy meg tudom nézni az üzeneteimet, harmadrészt meg kinéztem egy motelt, ahol meg tudom húzni magam ha minden kötél szakad. Ezen felül csak két éjszakát kell kihúznom, mivel nagyrészt egy másik -olcsóbb- helyen béreltem szobát, ahonnan a tulaj már visszaírt, szóval péntek estétől már fixen van hol aludnom, és be is tudok jutni.

Lassan megkajolok, jól megnézem a monday night meccset, majd jön a langyos kakaó lefekvés előtt. Aztán lássuk mit hoz a holnap.