Véget ért a tavaszolás. Most nem kerített hatalmába annyira a visszatérés hangulata mint múltkor, de azért úgy gondolom mindig érdekes érzés lesz ez. Ha csak azt nézem, hogy szabadságról jövök vissza már akkor is a sarokban akarok sírni, de a semmittevéshez még a családdal meg haverokkal töltött idő is kötődik, ami még rárak egy lapáttal :)
A mai gép magyar utakon jutott el Eindhovenbe, ugyanis egész végig rázkódott a kátyúktól. Egy évvel ezelőtt ettől teljesen be lettem volna szarva, de szerencsére komoly fejlődést mutatok, mert most csak enyhén elegem volt a dologból. Leszállásnál viszont valamiért teljesen megőrülök. Szerintem érzem, hogy mindjárt földet érünk, és konkrétan nem érdekelnek a részletek... Bazi erős szélben jöttünk le, amikor a legalsó felhőrétegen haladtunk át, brutálisan liftezett és rázkódott a gép. Egy kislány eléggé be is rezelt, szegény még a csomagokra várva is teljesen magén kívül volt. De mások is visongtak kicsit, szóval tényleg nem volt gyenge. Na, én eközben eszelősen vigyorogtam, mintha elgurult volna a gyógyszerem. De rá is jöttem, hogy attól fogok kikészülni teljesen, ha egyszer olyan történik, hogy át kell húzzon a gép a kifutó felett, hogy még egyszer megpróbáljon landolni... ha már olyan közel vagyunk, engem már nem érdekel csak jussunk le...
Holnap hajnalban irány a tavaszi iskola, aztán meg véget ér így vagy úgy a gitár ügy is. Hétvégére meg megcsinálom életem első sajtos sütijét nehezített körülmények között, ugyanis itt csak creme fraiche van tejföl helyett, plusz még élesztőt és disznózsírt is kellene vadásznom, a liszt meg elvileg sokkal vacakabb, mint otthon. Szóval nem sok jóra számítok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése