Első hét

Már majdnem dolgoztam is. Isti bizti. Mondjuk jövő héten már nem lesz kibúvóm, de ez a hét a szétbuzerált napirendekről szólt.

A napi rutin jövő héten már szigorúbb szabályok szerint fog zajlani. A munkába jutás szerencsére adott, ugyanis ingyenes buszjárat megy a háztól a munkahelyig.

Sajnos nem ilyen. De sebaj, a buszon levő reklámok kellő szórakozást nyújtanak. Ilyenek vannak például:

"A lerészegedés nem ad engedályt arra, hogy megerőszakolj valakit. Ne te légy az a srác..."

Köpni-nyelni nem tudtam amikor ezt elolastam reggel. Nagyjából egy napom ment rá, hogy magamhoz térjek. Szóval azért a kultúrsokk kicsit erősebben jelentkezik itt, mint mondjuk Hollandiában, de azért többnyire szórakoztató dolgok ezek. Legalábbis eddig.

A viccesen írt joghurtmárka meg a löncshús mellett a másik sztereotip dolog az egészségbiztosítási rendszer átláthatatlansága. Mondjuk nekem az az érzésem, hogy nem átláthatatlan ez, inkább a tálalását nem sikerült jól megoldani. Minden esetre nagyjából 20 biztosító különféle ajánlatai közül kell választanom majd, mely feladat valószínűleg holnapra marad.

A vicc persze az, hogy miután kicsit már utánaolvastam és megkérdeztem a HR-est, kiderült hogy majdnem mindegy hogy melyiket választjuk mert gyakorlatilag ugyanazt tudják. Ezt valamiért nem lehetett elmondani az elején - jó ezért nem hibáztatom, én se akarnék a helyében rábeszélni senkire semmit. Bár egy 3 mondatos összefoglaló jól esett volna, ahelyett, hogy a kezembe nyom 6 kiló papírt azzal, hogy ezt olvassam el. Persze könnyen lehet, hogy ő sem igazán vágja...

A következő dolog amit kipipálhatok az amerikai foci. Persze ezt a szerencsésebbek a ligetben kipipálhatták korábban, de én most a bennszülöttekkel mentem le játszani. Legalábbis néhány bennszülöttel. Az első feladat amit a főnököm adott ugyanis, hogy szervezzek meg egy heti rendszerességű tanszéki flag-football összeröffenést. Nem is szaroztam sokat, szerdán már dobtuk is a bőrt. Persze ez jóval kevésbé intenzív így, de ökörködni meg a kollegákkal ismerkedni megteszi.

A munkahelyi szocializációból extra nagy adagot kaptam a héten, ugyanis pénteken boardgame-night volt a tanszéken. Persze én ezt pénteken délben tudtam meg. Nem mintha ez olyan szörnyű nagy baj volna, de az általam elgondolt péntek esti meleg kakajónak így búcsút kellett mondjak. És bevallom nekem ez fáááááájt...

Ugyan én még mindig az állólámpa dobozán a fal tövében elhelyezett laptop előtt szerencsétlenkedve írom ezt, Dóri már asztalnál olvassa a helyi hírlapban, hogy valakit tüdőn lőttek a város déli részén. Sőt, a mai ebédet is már asztalnál fogyasztottuk. Ez a mai nap legfőbb eredménye. Jövő héten reméljük megjönnek a háztartásunk utolsó tartozékai is, és hivatalosan is berendezkedünk.

Ehhez még szükség van a Campus-kártyámra is, ugyanis ennek segítségével fogjuk tudni a routert is üzembe helyezni a lakásban. Úgy fest ennek az előállítása nagyon komoly feladat, pláne ha meggondoljuk hogy nagyjából fél éve tudják, hogy október elsején jövök. Nem is igazán gondoltam ebbe bele, amíg az egyik kolega fel nem hívta erre a tényre a figyelmemet, midőn csodálkozásának adott hangot, hogy már 1 hete itt vagyok és még nem kaptam meg a kártyát.

Ezzel szeretném szembeállítani a bankot, ahol negyed órával azután, hogy beslattyogtam és közöltem hogy szeretnék számlát nyitni, egy működő számlával és egy aktív bankkártyával távoztam. Bár, csak hogy szintén a sztereotípiákkal zárjak, amikor a számlával és a kártyahasználattal kapcsolatos költségekről kérdeztem az ügyintézőt, azt a válasz kaptam, hogy "Ha nem kell, nem számolunk fel költséget." Kösz bazdmeg, szerintem sose kell... :)