Ismet kint vagyok Madisonban aminek koszonhetoen ujabb ekezetmentes bejegyzessorozat kovetkezik.
Ennek a blognak leginkabb az a haszna, hogy emlekul szolgal nekunk ezekrol az evekrol. Neha mar most is visszanezunk belole reszeket, azert 3 ev eleg sok ido. Most is ezt a funkciojat akarom hasznalni csak kicsit mashogy.
Amikor vegre kiszallok a repcsibol (kivaltkepp egy hosszu ut utan) a felszabadulo orom-hormonok atmossak az ereimet, es par het elteltevel mar nem is nagyon emlekszem hogy mikent is teltek az utazas elotti napok. Ez jol is van igy, mert mi a fenenek a szar dolgokra aktivan emlekezni, ugyanakkor van hatulutoje is, es ez pedig az hogy man megint itt vagyok, es ennek csakis en vagyok az oka.
Ugyhogy ez egy emlekezteto magamnak arrol, hogy nem, az utazas tovabbra sem olyan dolog amit szeretek; nem, a repules tovabbra sem olyan dolog amit majd megszokok (plane hogy nem is akarom megszokni); es ezek miatt olyan helyre koltozni ahol ezt allandoan csinalnom kell, es olyan munkat vallalni aminek ez rendszeres velejaroja nem kellene, mert szar eletem lesz.
Ezzel minden ugrik ami Europan kivul van, es nagy esellyel a kutatoi munkakor is. Ugyhogy el kell gondolkodnom alternativakon. Fontos erre emlekezni, mert lassan uj munkahely utan kell neznem.
Ja igen, es Gronland:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése