Közkívánatra

Összefoglaló értekezés melyben összehasonlíttatik a Zújvilág a Régivel különféle szempontok szerint. Tánczos Ervin tollábul.

Hol is kezdjem? Kicsit tág ez a kérdés, és meg kell valljam annyira nincs jó érzékem az ilyesmihez. Amikor az itteniekkel szóbakerülnek a világ különböző pontjai, ők mindíg felsorakoztatják a számos kultúrális eltérést, ami a nemzetek között fellelhető, én meg többé-kevésébé értetlenül állok ezt hallgatva. Na nem mondom, hogy alaptalan vagy valótlan dolgokat állítanának, de nekem ezek magamtól nem nagyon jutnának eszembe.

Másrészt úgy vélem a rövid kint tartózkodásom amúgy sem nyújt túl nagy betekintést az ottani életbe. Persze lát és hall az ember ezt-azt, meg tapasztal is mindenfélét, de szerintem nagyon torzított képet tud adni egy-egy ilyen rövid mintavétel.

Most hogy kihátráltam minden felelősség alól, azért mégis megpróbálom röviden összefoglalni a benyomásaimat.

San Diego

Rendkívül furcsa. Ugyan a környék aránylag szép: pálmafák, Csendes-óceán, hegyek, sok napsütés ezeket a dolgokat zömmel paradicsomi helyekkel azonosítjuk. Ez persze azzal is jár, hogy rohadt meleg van, és az egész környék sivatagos, kevés a növény és ami van az is randa. Persze ebből a városon belül nem sokat érzékel az ember, mivel mindent öntöznek és gondoznak, úgyhogy amíg lakott területen járunk addig zöld a fű és sok a fa, de ahogy ezt a részt elhagyjuk egy spagetti-westernben találjuk magunkat. Van akinek ez bejön, nekem speciel annyira nem.

De amitől furcsa a hely az a várostervezés. Nagy utak és egyszintes családi házak végeláthatatlan sora. Ez azt eredményezi, hogy a távolságok igen nagyok lesznek, boltokat illetve egyéb szolgáltatást pedig blokkosítva találunk nagy bevásárlóközpontok és az azokat körülvevő hatalmas parkolók formájában. Ennél fogva autó nélkül nem igen tudunk élni, mert tömegközlekedéssel minden piszok messze van, és amúgy is ritkán jár, biciklivel meg a hegyekben negyven fokban nem az igazi. Ennél fogva mindenki kocsival közlekedik, a buszon csak azok utaznak akik csórók vagy hibbantak. Magam is nem egy kétes alakkal futottam össze így. És persze senki nem gyalogol, ennél fogva az utcák kihaltak. Mindez elég fura benyomást keltett a számomra.

Madison

Szöges ellentéte az előző helynek mind éghajlat és növényzet, mind a város képe szempontjából. A vidék nagyon szép, kontinentális éghajlatú, bár azt hozzá kell tennem, hogy tuti hogy a legszebb időszakban voltam ott. Viszont a tél elég kemény, a tavak teljesen befagynak ami érzékelteti hogy elég nagy cidri van elég sokáig.

Maga a város kellemes és élettel teli, a belvárosban modern társasházak és egyetemi épületek vannak, kicsit távolabb pedig családi házak fa (vagy fát imitáló) borítással, ami számomra sokkal otthonosabb és békésebb jelleget kölcsönöz az egésznek. Nagyon sok a zöld terület, és mivel a város kisebb sokan gyalog és biciklivel járnak, amitől megint csak valódibb minden.

Összességében

San Diegoban nem laknék szívesen, Madisonban talán. Ugyanakkor nem hiszem hogy ott akarnék élni: rohadt messze van, és drága utazni, márpedig hacsak nem az egész pereputtyom (család, barátok és minden egyéb) odaköltözik, akkor időről időre haza kell jönni. Ez pedig megterhelő, és hát, röviden szar.

Ezt leszámítva nyilván vannak mindenféle különbségek, úgy mint másmilyen a mosógép, másmilyenek az útjelzőtáblák, másmilyen focit játszanak, satubbi, de végső soron egy hülyeség: a boltban ugyanúgy kapsz kaját, a melóban ugyanúgy dolgozol, aztán meg ugyanúgy sört iszol. Továbbá Hollandiában is más ízű a kenyér, mint otthon, ugyanúgy nincs Pick szalámi meg Túró Rudi, ugyanúgy idegenek laknak

Viszont itt kisebb az esélye hogy valaki tüdőn lő hirtelen, mert itt nem lehet minden baromnak fegyvere. Bár persze nem láttam senkit fegyverrel, de az nem jelenti azt, hogy ne lett volna egy csomó embernél fegyver akivel összefutottam, legfeljebb nem tudtam, hogy nála van.

Szóval idegen országból mentem idegen országba, nem tudom melyik idegenebb. Emellett úgy láttam, hogy az USA-n belül is nagy különbségek tudnak lenni. Nem tudom, hogy kell-e még visszamennem hosszabb időre, de nem vágyom ott élni. Messze van. Eleve szopás ha az ember megnyírbálja a szociális életét, de ha nagyon messzire megy akkor szinte be is szűnteti (emögött sok év tartós messze élést értek). Lehet hogy mások könnyen építenek ki új kapcsolatokat, én nem. Pláne, hogy nem sokat tudok kezdeni olyan emberekkel akik számára minden amit megéltem és ami azzá formált aki vagyok felfoghatatlan és fordítva. De ez már egy másik téma...

Bulinak viszont jó volt :)