2014

Vége a hosszú telelésnek és folytatódik a móka Eindhovenben. Megettem a sok finom bejglit meg töltött káposztát meg kolbászt meg zsömlét meg tejfölt meg halászlevet meg paprikát meg szalámit meg túró rudit meg... meg... na, értitek. De persze a Lidl idekint is megád mindent amire csak szükségünk lehet.

Gondolom pár nap és visszarázódok a szokásos kerékvágásba, bár most leginkább csak az jár a fejemben, hogy milyen fasza lesz tavasszal újra hazamenni. Azért addig is próbálom hasznosan tölteni az időt, megoldani még egy-két problémát, járni a workshopokra egész januárban meg olvasni a cikkeket. Netán írni is, bár azt nem annyira lehet előrejelezni, hogy lesz-e mit leírnunk ez idő alatt.

Emellett lassan szervezgetni kell a Wisconsini kirándulást, meg persze tisztázni a részleteket, mert egyelőre annyit tudunk, hogy lehet hogy ősszel megyek. Ez pedig igen hiányos terv az én fogalmaim szerint.

Természetesen valami értelmeset is tervezek csinálni ebben az évben, úgyhogy nem ártana beiratkozni a könyvtárba végre és olvasni olyan könyveket is amikben nincsenek képletek. A Song of Ice and Fire sorozattal kellene először is továbbhaladni, mert van mit bepótolni még. Mondjuk könyvként nem estem tőle hanyatt, de alapvetően elég mozgalmas és van benne pár jó karakter, úgyhogy mindenképp kellemes időtöltést nyújt. Ezen felül pedig, hogy valami rendes könyvet is olvassak, le kellene csapni egy jó Kingre. Épp most néztük meg a Carrie-t, meg aztán amíg otthon voltam is néztünk egy-két filmjét, úgyhogy rendesen megalapoztam  a dolognak.

Már nem veszek több új figurát amíg el nem készültem azokkal amik a polcon állnak, úgyhogy emiatt nem kell aggódnom egy darabig. Remélem azért tavasszal vagy nyár elején végzek mindennel, és akkor jöhet a millió dolláros kérdés: mi a nyavalyát vegyek? Sajnos a játék mennyisége megcsappant idekint, és a figuráim döntő hányadát nem használom. Márpedig venni is olyat kellene, amit legalább néhanapján elő is veszek, mert bár a festegetés önmagában is hobbi, a porfogó makettek felhalmozásához se helyem se kedvem nincs. Szerencsére van esély arra, hogy a Blood Bowl szűk köreinkben tartósan megtelepszik, és akkor nem kell sokat agyalni, hogy merre tovább.

És nem utolsó sorban a gitártudásomon is sokat kell még csiszolni, hiszen a Hangar 18 még nagyon-nagyon messze van. Idővel szeretnék venni egy külső hangkártyát, amibe közvetlenül be tudom dugni a hangszert, és egy Guitar Rig segítségével úgy szólna a gépről, mintha erősítőről jönne (persze ha a hangerőt nem számítjuk). Azzal a 2.1-es hangfallal amim van, ha koncertet nem is lehet rendezni, de azért kellemes hangzást lehetne produkálni. És ami a legszebb, fel is tudnék venni, amiben az igazán jó rész, hogy Tádéval 1000 km-es távolságról is írhatnánk a metál szimfóniáinkat.

Szóval terv az van, megvalósulni gondolom szokás szerint elenyésző hányada fog ennek... meglátjuk. Úgy még sose vót hogy sehogyse legyen.