Több mint két hónap kihagyás után ma újra sikerült játszani egyet a klubban. Pudingfejű Olaf vezette anglo-dán harcosaim rúgták össze a port a csigazabáló normannokkal. Az ellenség első sorait íjászok, míg a hátsó sorokat a lovasság alkotta, a dánok gyalogos, közelharcra felfegyverzett csapatokkal érkeztek.
A dán fiúk a fák fedezékében gyorsan közeledtek a normann vonalakhoz, míg amazok a lehetőségeikhez mérten igyekeztek nyílzáporral tizedelni a mieinket.
A dán harcosok azonban gyorsan közeledtek, és a közvetlen közelről leadott lövések után véres közelharc alakult ki a felek között.
Az elhúzódó csetepaté mindkét oldalt megviselte, ám a dánok jobban hozzá vannak edződve az efféle harchoz, és Pudingfejű Olaf és kísérete keresztülvágta magát a normann csapatokon. A csigazabáló hadúr mögött elfogyott a tábla (bármilyen furcsa is ez), és már nem volt hová szaladni. Pudingfejű Olaf és barátai előrelendültek hát, hogy végezzenek a gazzal, azonban Fortuna istennő másként vélekedett a dologról és a párharcból a normann vezér került ki győztesen.
Szóval jó volt újra játszani, de ha nem ilyen ritkán tudnék lejönni nem felejteném el a szabályokat, és a kellő számú kockával dobnék amikor le kell csapni a galád ellenség vezérének fejét. Sebaj, legalább lesz miért revansot vennem két hét múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése