Nem lehet csak úgy...

hiperűr-sebességre kapcsolni. Ez a mostani hét tanulsága, és azt hiszem jó is ha emlékeztetik az embert erre az alapigazságra, nehogy aztán el találja felejteni.
Csütörtökön lementünk Botonddal kondizni, én meg kiváltottam a sportkártyámat végre. Itt derült ki, hogy nem úgy van az, hogy az ember bemegy a konditerembe, és betyáros "csak te meg a vas" hozzáállással nekilát súlyokat emelgetni. De nem ám. Kérem szépen tudományos fokozatot kell szerezni gyúrásból. Szakvizsgát szerezni fekve nyomásból, ZH-t írni hasizomból, meg teljesíteni a fehérjeturmix-labort.
Mindez öt alkalmat jelent, amire fel kell jelentkezni. Azt hiszem nem egyhamar lesz amikor kondizni fogok, sőt meglehet, hogy egyáltalán nem. Majd kiderül. Arra most nem emlékszem, hogy mennyi időt emészt fel egy óra, de úgy érzem 5 percet is sokallok arra, hogy azt hallgassam miként kell a negyvenhatodik gépen cibálni a súlyokat.
Emiatt még inkább vonzóvá vált a rögbi, kedd lesz a napja, hogy meglesem őket. Ugyanis végérvényesen kiderült, hogy a diák rögbi valójában a városi rögbi csapat felnőtt edzéseire való járást jelenti, ami önmagában remekül hangzik, csak épp a helyszín legalább fél óra biciklivel, és az edzés fél kilenctől tízig tart. Ez azt jelenti, hogy leghamarabb fél tizenegykor vagyok itthon és csak az után tudok kajálni (rendesen), és főként az egész estém elszáll. Sajnos nem tűnik úgy, hogy ez megéri, de adok neki egy esélyt. Ha meg nem jön be, akkor is számos sport közül válogathatok. Például capoeira, cheerleading, búvárkodás, frisbee, korfball (lövésem sincs mi ez).

Emellett a városban is töltöttünk időt a héten, egy pár helyet meglátogattunk. Jártam ír kocsmában, ahova egyhamar nem fogok visszamenni, mert bár remek hangulata van a helynek és egy egész szekrény tele van whiskey-vel a pult mögött -a zöméről életemben nem hallottam, egy sör -ami mellesleg rendkívül finom- 5,2 eurót kóstál. Ugyanakkor ha már komoly pénzeket halmoztunk fel akkor egyszer-egyszer mindenképp lemegyünk, mert pompás helynek tűnt.
Voltam kínai kajáldában is, ami szintén tetszett. Az a rendszer, hogy kiválasztjuk, hogy milyen husit, milyen köretet és szószt kérünk, majd összeszedik a hozzávalókat. Ezt követően tovabattyogunk a zöldséges pulthoz, ahol a felhozatalból rábökünk öt nekünk szimpatikus típusra, ezeket is hozzácsapják a korábbi pakkhoz. Ez után továbbadják a wokokat kezelő fiatalembereknek a holmit, mi pedig eldöntjük, hogy elnézegetjük ahogy elkészítik, vagy inkább helyet foglalunk. Nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy frissen sütik meg a kajámat. Persze lehet, hogy ott áll 100 éve a pultban, meg arra sincs garancia hogy valóban csirke és nem kutya vagy púposborz, de valahogy ez ott nem merül fel az emberben.
Jah, és talán a legnagyobb hír mióta itt tartózkodunk, hogy találtunk kenyeret! Bár nem vettünk, mert ez tegnap történt és a hétvégére akkor már bevásároltunk, de jövő héten elkerekezek érte. Egy török (?) kajáldában leltünk rá, dönert venni mentünk be, amikor megláttuk a lentebb sorakozó szép nagy fehér(nek tűnő) kenyereket. Egy pillanatra megfordult a fejünkben, hogy döner helyett üres kenyeret ebédelünk, de végül tartottuk magunkat a tervhez és a kenyeret jövő hétre halasztottuk. Mindenképp jelentést teszek a tapasztalatokról.