Megadtuk a módját

Igazi vasárnapi ebédet sikerült ma rittyenteni: rántott hús, krumplipüré, tejfölös uborkasaláta. Ahogy kell. Gondoltam rá, hogy ennél már csak akkor lehetne autentikusabb a dolog, ha közben Skype videóhívást bonyolítanánk mamához, ahol ti eszitek épp a rántott húst krumplipürével meg tejfölös uborkasalátával. Utánuk küldtem még egy pohár Jimmy-t és nekiálltam inhalálni -ezt nevezem vasárnapi programnak!

Tegnap annak örömére, hogy van lóvém, na meg annak eredményeképp is, hogy csak egy nadrágom van (bocs, volt), bebattyogtunk a belvárosba vásárolgatni. OK, ez kicsit talán nagy szó, nem fosztottuk ki a boltokat, mindazonáltal körül néztünk, hogy mi a kínálat, hol mit lehet kapni, milyenek az árak stb... Azt kell mondjam összességében ugyanazon az áron tudunk vásárolni ruhát, mint otthon. Ez kiváltképp azért jó, mert mivel több valamelyest pénzből tudunk gazdálkodni, előfordulhat, hogy nem egyazon ruhadarabban fogom a következő 4 évemet tölteni.
Végül a C&A-ban lettünk egy nadrággal, egy pizsamával és egy kabáttal gazdagabbak. Az első két darab az enyim, Dórié a kabát, aki bár sem a jó idő, sem a tény hogy a lakásban vagyunk nem tette indokolttá, már több ízben elégedetten viselte azt.

Hopp, ki kell vágnom egy legyet a lakásból...

OK, kiment magától. Szóval felmértük a terepet és rendkívül elégedettek vagyunk a látottakkal. Én találtam egy baromi nagy makett boltot, amibe jövő héten mindenképp benézek. Meg nagy eséllyel bemegyek a másik figuraboltba is, és megpróbálok utánajárni hogy hol találom meg azokat az őrülteket itt, akivel játékkatonákat tologatunk a terepasztalon. Ezt elég fura leírva látni...
Meg aztán ott a sportbérlet, annak is a végére kellene járni. Most, hogy az autóügy lassan elrendeződik, minden intézni való elsimul és neki lehet állni kialakítani a rendszert magunk köré. Még Dórinak egy zsíros állás, és megállíthatatlanok leszünk.